AZ OKOS LÁNY (Szavak száma: 689)
Hol
volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi a feleségével. Volt
nekik egy okos lányuk. Az a lány egy napon a szobájában szőtt.
Akkor bement hozzá egy igazi úr, és megkérdezte: „Hol van az
apád és az anyád?”
„Hol
van apa? - Apa elment nyúlra vadászni: amelyiket lelövi, azt ott
hagyja az erdőben; amelyik életben marad, azt hazahozza. És anya
megint elment oda sírni, ahol tavaly énekelt.”
„És
a bátyád hol van?” - kérdezte ismét az úr.
„A
bátyám? A bátyám elment a mezőre, hogy bajt okozzon magának.”
Az
úr csak hallgatta, hallgatta, képtelen volt megérteni, hogy a lány
mi mindent fecsegett itt össze, és már akart tovább menni, de a
lány nem eresztette, hogy maradjon még egy kicsit, akkor ad neki
enni gyümölcsöt és nem gyümölcsöt.
Az
úr ekkor még inkább zavarba jött. Gyümölcs és nem gyümölcs!
Mi lehet az - gyümölcs és nem gyümölcs, mondja meg mindjárt!
„Micsoda
ostoba!” - nevette el magát a lány. - „No itt van a kenyér, a
tej - az talán nem gyümölcs? És itt a hús - nos, az vajon nem
gyümölcs?”
„Apa?
Apa elment tetveket agyonverni: amelyik elpusztul, az az erdőben
marad; amelyik életben marad, azt visszahozza haza. Anya megint
elmegy a nővéréhez, tavaly esküvő volt ott, ő akkor énekelt a
lakodalomban, de most ott temetés van, ezért elment sírni. A
bátyám pedig elment a mezőre borsót vetni az országút mentén.
Amikor az kinő, az arra járók hüvelyestől leszedik, tehát kára
lesz.”
Ezt
hallva az úrnak szörnyen megtetszett az ilyen találékony és okos
lány. Mindjárt elvezette a várába, mint a feleségét és jól
éltek ezután.
De
egyszer ehhez az úrhoz elment két férfi, hogy tanácsot kérjenek
tőle egy csikóval kapcsolatban. Az egyiknek volt egy
szekere, a másiknak egy kancája, de kié legyen a csikó: azé-e,
akié a szekér, vagy azé, akié a kanca? Az úr gondolkodott így
is, gondolkodott úgy is, de sehogyan sem tudta kitalálni, hogy
melyiké legyen a csikó, melyiké ne. Végül, amikor eszébe jutott
az ő okos felesége, tanácsot kérni elment hozzá. A nő így
szólt:
„Ezt
egész könnyen el lehet dönteni. Vigyétek fel a szekeret és a
kancát a hegyre! Majd fogjátok ki a lovat, és eresszétek le
a szekeret a hegyről. Ha a csikó a szekér után szalad, akkor az
ahhoz tartozik, akié a szekér, nem pedig a kanca gazdájához; de
ha a kanca után megy, akkor nincs mit tenni, akkor az a kanca
csikója és azé, akié a kanca.”
Rendben,
elengedték a szekeret, a csikó meg sem mozdult; elengedték a
kancát, a csikó ott volt a nyomában. No rendben, így meg is
egyeztek. De hamarosan az egész nép erről beszélt: az úr
felesége okosabb, és mindent sokkal jobban megold, mint ő maga.
Jaj!
Egy ilyen nagy úrnak, ez szégyen: még hogy a felesége okosabb?! Ő
mintha senki sem lenne, tovább ez így nem mehet! Mit tegyen?
Elgondolkodott: inkább visszavezeti az okos feleséget a szüleihez.
Rendben,
legyen! Őneki ez teljesen mindegy. És egy nap kiviszi a hintót,
befogja a lovakat, és elküldi. De úgy gondolja, hogy nem lehet
elbúcsúzni egyetlen korty nélkül, meg kell inni minden cseppet.
No, iszik, iszik - egy cseppet, még egyet, majd még egyet, de csak
nem tud elválni: űzze már el ezeket a bajokat! Űzi, kergeti, és
már kezd lerészegedni, és már maga sem tudja, hogy milyen nap is
van. De mit fog kezdeni az én feleségem? No hát látja ezt, nem
hagyja már egyedül, felszáll melléje a hintóba és mennek.
Elvitte az apjához: de a szülőknél, mint a szegény embereknél,
nincs annyi ágy, ahol akár ő maguk elférnének. Elgondolkodik -
mi mást tehetne, ledől a kemény padlóra és fekszik ott, mintha
agyonverték volna. Ott fekszik, fekszik - legalább kialussza a
részegségét és akkor egyszerre: hogyan került ide, ki hozta el
ide?
„Én!”
mondta a felesége. „Hiszen tegnap te magad mondtad, vigyél el
mindent, ami a tied, és eredj a szüleidhez! És akkor én elvettem
mindent, ami az enyém, mindenekelőtt téged, majd minden mást, és
eljöttem ide.”
Az
úr, ezt hallva, nevetésben tört ki, és akkor minden haragja
mintegy szertefoszlott, és ketten visszamentek a kastélyba, és még
mindig boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése