ARANYALMA (Szavak száma: 496)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer egy férfi meg egy nő, két gyerekük volt: Jonukas és
Elenyte. A nő egyszer megbetegedett és meghalt. A férfi ismét
megnősült. Ez nagyon nem szerette a gyerekeket és elkergette őket
hazulról. Ment, mendegélt a két kisgyerek. Jonukas megszomjazott.
Rábukkantak egy borjú lábnyomára, ami tele volt vízzel, és már
is inni akart belőle, de a testvére megfenyegette:
- Ne igyál, Jonukas, borjúvá
változol!
Jonukas szót fogadott, nem
ivott. Mentek, mendegéltek, találtak egy ló lábnyomot, ami tele
volt vízzel.
- Iszom belőle - mondta
Jonukas.
- Ne igyál - fenyegette meg
Elenyte. - Lóvá változol.
Amint mentek tovább, találtak
egy birka lábnyomot, tele vízzel.
- Iszom belőle - mondta
Jonukas -, tovább már nem bírom.
Elenyte ismét figyelmeztette:
- Ne igyál, mert birkává
változol!
Jonukas azonban már nagyon
szomjas volt, nem hallgatott a nővérére, ivott a birka
lábnyomából. Mihelyt csak ivott belőle, birkává változott.
Elenyte sírt, egyre csak sírt, kötelet kötött a bárány
nyakába, és tovább vezette. Mentek, mendegéltek, és bementek egy
házba, hogy éjszakai szállást kérjenek. Az emberek befogadták
őket. Elenyte ezután ott is maradt azoknál az embereknél. Amikor
csak tudott, mindig azzal a báránnyal volt. Még a kenyérhéjat is
kivitte neki az asztalról és a finomabb moslékot. Az emberek csak
a fejüket vakarták, hogy Elenyte miért szereti ennyire ez a
bárányt. Eljött az ősz. Az úr így szólt:
- Le kell vágni ezt a
bárányt.
Kiszaladt Elenyte a bárányhoz:
- Jonukas báránykám, az úr
le akar vágni.
Az ezt mondta:
- Mit teszel, ha levág,
vágjon le. Csak arra kérd meg, hogy adja neked a belet kidolgozni.
Az egyikben találsz egy magot, a másikban egy gyűrűt. A magot
ültesd el az út egyik oldalán, a gyűrűt ásd el a másikon!
Amikor levágták a bárányt,
Elenyte elkérte a belet, hogy kidolgozza. Oda is adták neki. Amikor
Elenyte azt felvágta, megtalálta a magot meg a gyűrűt. A magot
elültette az út egyik oldalán, a gyűrűt elásta a másik
oldalon. Másnap reggel nézi, hát egy aranyalmát termő almafa
nőtt ki a magból, a másik oldalon pedig megjelent egy borral teli
kút. Mihelyt Elenyte odament az almafához, annak az ágai mind
lehajoltak a lányhoz, és ő le tudta szedi az aranyalmákat.
Amikor pedig odament a kúthoz, abban olyan magasra emelkedett a bor,
hogy annyi bort meríthetett belőle, amennyit csak akart. De amikor
idegen ember ment az almafához, az ágai magasra emelkedtek, és a
kútban pedig a bor vízzé változott, és egészen leapadt a
fenekéig. De Elenyte jó volt, senkitől sem irigyelte sem az
almát, sem a bort: mindenkinek szedett aranyalmát, mindenkinek mert
bort. Más emberek messziről eljöttek aranyalmát és bort venni.
Elenyte nagyon meggazdagodott.
Egyszer arra haladt a király.
Megpillantva az aranyalmafát, almát akart venni, de Elenyte
megajándékozta almával és borral. A királynak maga Elenyte is
nagyon megtetszett. Beültette a hintójába és elvitte a
palotájába. Az aranyalmafa és a bor-kút követte őket. A király
feleségül vette Elenytét és sokáig boldogan éltek. Mindig
aranyalmát ettek, és a kútból itták a bort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése