2015. március 7., szombat

424. mese

BALTA-KÁSA (Szavak száma: 227)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy katona, aki elment egy nőhöz, és így kérte:
- Anya, adj enni nekem valamit.
- Nem tudok, fiacskám, nincs miből, nem vagyok nagyon gazdag.
- Ha nem vagy gazdag, talán baltád sincs?
- De az van.
- Hozd ide a baltát, főzünk belőle kását.
A nő el is hozta a baltát, odaadta a katonának. Az kivette a balta fanyelét, a vasat beledobta egy lábasba.
- Öntsél rá vizet!
A nő megtöltötte a lábast vízzel, hiszen vize volt. És főzni kezdték a baltát. Mihelyt csak felforrt a víz, a katona megkeverte.
- Adjál még egy kis sót, éppen csak, ne túl sokat.
A nő hozott egy egész dobozzal.
- Szórjál bele, fiam, szórjál bele, amennyire csak szükség van...
Megsózta a katona a vizet, megkóstolta:
- No, még egy kis lisztet, egy kis maréknyit.
Az asszony behozott egy egész szakajtóval, amennyije volt.
- Tegyél bele, amennyi csak kell!
No, most a katona beleszórt annyi lisztet, amennyi kellett.
Főzte tovább a kását, majd ismét megszólalt:
- No még egy kis szalonnát, csak egész kis darabot...
Az asszony abból is hozott egy kis darabot. A katona azt megpirította, a kását megfőzte és mind­ketten enni kezdtek. A nő csak csodálkozott:
- Ez így történt! Ha láttátok volna, hogy milyen kását főzött a baltából! El sem hittétek volna, hogy az baltából készült!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése