HOGYAN HAVAZOTT PERECEKKEL (Szavak száma: 797)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer két öregember. Az öregasszony nagyon szeretett mesélni
mindenfélét, amit csak hallott, meg nem hallott rendesen, meg nem
történt dolgokat.
Az öregember pedig egyszer
pénzt talált. „Hogyan titkoljam el a feleségem elől?” -
gondolta. - „Az csak megtudhatja, lehetetlenség elrejteni előle.
De mit tehetek, hogy ne mesélje el az embereknek? Ha az úr
megtudja, elveszi a pénzt, és még a bőröm is megsínyli.”
Elgondolkodott. Estefelé
elment a városba a nő tudta nélkül, vett ott perecet és
kolbászt. Hazavitte. Reggelre kelve kivitte a házból, a
pereceket szétszórta az udvarban, a kolbászt betette a virágos
kertbe. Ezután bement a házba és így szólt:
- No, asszony, amíg te
aludtál, a faluban a nők össze-vissza kiabáltak! Ezen az éjjel
perecekkel havazott.
- Jaj, apjukom, miért nem
szóltál nekem? Meg kellett volna korábban mondanod, hiszen én nem
tudtam...
Gyorsan felkelt, felöltözött,
maga elé kötötte a kötényét, kiszaladt. Tényleg! Az udvaron,
amerre csak fordul, perecet talál. Kimegy a kapun, de az utcán egy
sincs.
- Jól mondtad, az asszonyok
mind összeszedték, egy sem maradt.
Összeszedte a perecet, a
kolbászt is megtalálta, mind bevitte.
- Nos, akkor most együnk!
Mindketten leültek, megették
a pereceket és a kolbászt. Az öreg kiment, majd amikor visszament
a házba, ezt mondta:
- Milyen sok katona jött az
erdőből!
- Jaj, Istenem! Félek. Hová
bújjak el? Hová?
- Van itt egy kád!
Felfordítom, te meg bújjál alája!
Úgy is tett a nő, a férfi
pedig letakarta, rászórt gabonát és tyúkokat tett rá. Amikor a
tyúkok csipegetni kezdtek, már jöttek is, kopogtak. Összeszedte a
tyúkokat, összeszedte a szemeket, és mondta:
- No, elmentek már a katonák!
- Nagyon félek, elleszek itt
még egy kicsit...
- Már messze vannak, messze.
Figyelj, már nem is lehet hallani.
- Akkor kimászom...
Előmászott a kád alól:
- Igaz, már nem is látni
őket. Én pedig annyira féltem! Oly nagyon féltem!
A nő ekkor visszament a házba
takarítani. A férfi pedig fogta a kecskét és feltette a nyírfára.
Az pedig csak béget ott, egyre béget.
- Apjukom, ez meg most miféle
hang?
- Nem tudod? Az ördög
borotválja az úr szakállát.
- Biztosan fáj neki, hogy
ilyen szörnyen óbégat?!
- Természetesen - felelte a
férje -, ez fáj.
Miután elcsodálkozott, a nő
tovább tesz-vesz a házban, a férfi pedig leemelte a kecskét és
bevitte az ólba, majd bement a házba.
- Anyjuk, ha senkinek sem
mesélnéd el, jó hírt közölnék veled.
- No, mi az? Micsoda?
- Ígérd meg, hogy senkinek
el nem mondod! Ha mégis elmondod, akkor baj történik. Neked is,
nekem is bajom fog származni belőle.
- Nem, nem, megfogadom,
senkinek sem mondom el!
- Akkor halljad - mondta. -
Pénzt találtam. Talán azok a katonák szórták szét.
- Oh, Istenem! Milyen jó,
hogy megtaláltad! - Még azon csodálkozott, hogy a katonák pénzt
szórtak szét.
- Csak senkinek el ne mondd!
Azt a napot kibírta. Másnap
már szörnyen szenvedett - szalad az asszonyokhoz, szalad az úrhoz,
hogy elmondja. Alig tudta visszatartani magát. Még egy nap - akkor
kiment és mondta az asszonyoknak:
- Tudjátok... a férjem pénzt
talált.
- Mennyit? És hol találta? -
kérdezősködtek.
- Talán a katonák szórták
szét, akik erre jártak.
Erre az asszonyok:
- Itt semmiféle katonák nem
jártak.
- De biztosan jártak, és ők
szórták szét a pénzt.
Ekkor az egyik nő a másiknak
ezt mondta:
- Biztosan megzavarodott. Mi
tegyünk vele? - Nincs mit mondani.
A nő tovább magyarázta:
- Hát nem tudjátok, hogy
mikor jöttek a katonák - akkor, amikor perec hullott az égből,
mint hó, akkor találta a pénzt!
- Ez aztán! Már tényleg -
mondták - megbolondultál. - A szemébe megmondták neki.
- Mint a hó! Én annyit
összeszedtem! Még kolbászt is találtam, nem csak perecet. No, ha
nem voltatok ott, nem tudjátok - aznap, amikor az úrnak az ördög
borotválta a szakállát, találta.
- Hallatlan dolog!
Hangoskodni kezdtek, nevetni,
odaszaladtak:
- Megbolondult, már teljesen
bolond...
Elbeszélgetett ezekkel a
nőkkel, de ebben semmi vigaszt nem talált. Elszaladt az úrhoz és
mondta neki:
- Tudod, uram, a férjem pénzt
talált.
- És mennyit?
- Nem sokat.
- És hol?
- Itt, az úton: talán a
katonák szórták szét.
- Miféle katonák?
- Azok, akik azon a napon erre
jártak.
- Hát nem láttuk. Csak nem
kavarodott össze valami a fejedben?
- No ha nem tudod, uram, mikor
jártak itt a katonák, megmondom neked, azon a napon, amikor perec
hullott az égből hó helyett.
- Te már - mondta az úr -,
teljesen megzavarodtál.
- Nem tudod? Amikor az úrnak
az ördög borotválta a szakállát.
- Még hogy ördög borotválta
a szakállamat?!
Mindjárt észbe kapott, egy
bottal jól, de jól ám, elnáspángolta, hogy megdagadt a háta.
Amikor az asszony hazament,
attól kezdve már nem beszélt mindent össze-vissza. Megnyugodott.
És ezzel mindennek vége is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése