2015. február 19., csütörtök

390. mese


A KILENCFEJŰ (Szavak száma: 502)

Élt egyszer kilenc fiútestvér és volt nekik egy húguk. Mindegyik fiú lóháton elment a hábo­rú­ba, a húguk otthon maradt a mostoha anyjukkal, aki boszorkány volt. Ez a boszorkány ismert az erdőben egy kilencfejű sárkányt. Egyszer elküldte a lányt, hogy keresse meg a háborúban a bátyjait. Valójában azért küldte el, hogy a kilencfejű sárkány elkapja és felfalja. Miután el­küldte a lányt a fivérei keresésére az erdőbe, a boszorkány maga is elment utána, mert meg akarta tudni, hogy mi is fog történni.
Amikor rátámadt a kilencfejű, a lány felmászott egy vadalmafára. A kilencfejű elkezdte rágni az almafát. Rágja az első fejével, rágja a másodikkal, elfárad. Ezért rágja a harmadikkal, és tovább, így rágja mind a kilenc fejével.
Jön a medve
- Istenem, kilencfejű, mit csinálsz itt?
- Sült hús ül az almafán, rágom a fát, hogy a húst leszedjem, megegyem.
- Pihenj egy kicsit, majd én rágom helyetted.
A kilencfejű lefekszik a földre, pihen. A medve pedig szalad az almafa körül és énekel:
Megnyúzlak, kiváglak, almafácska,
Kettő, három, elég!
A kakukk kakukkol:
Kakukk, kilenc fivér,
Kakukk, gyertek gyorsan,
Kakukk, a ti nővéretek,
Kakukk, a zöld erdőben,
Kakukk, az almafán,
Kakukk, a kilencfejű rágja,
Kakukk, mindjárt elrágja.
Kakukk, már csak egy szál,
Kakukk, már csak egy szál!
A boszorkány megijeszti:
- Hess, hess, mit énekelsz itt?
Közben futkos a medve az almafa körül, szól a kakukk, a boszorkány meg kergeti a kakukkot.
A kilencfejű fekszik, mind a kilenc feje a földön nyugszik, és egyszerre csak hallja, hogy remeg a föld.
Mondja:
Mi zúg ott, mi dobog itt
A királyi föld alatt?
A kakukk a földre száll, és így beszél:
Hadd zúgjon, hadd dobogjon,
A fivérek jönnek jó lovon.
A kilencfejű sárkány azonnal felemelte a földről az egyik fejét. Látja, hogy az almafa, amit megrágott, háromszor olyan vastag, mint amilyen az elején volt. Utasítja a medvét, majd maga is tovább rágja.
Szalad oda a róka:
- Istenem, kilencfejű, mit csinálsz itt?
Így felel:
- Sült hús ül az almafán, rágom a fát, hogy a húst leszedjem és megegyem.
A róka így szól:
- Feküdj csak le, kilencfejű, majd én elrágom helyetted!
De az így felel:
- Te is úgy akarsz tenni, mint a medve.
- Nem, én azt nem teszem!
A kilencfejű megint lefeküdt, a róka meg futkos és énekel:
Megnyúzlak, kiváglak, almafácska,
Kettő, három, elég!
A kakukk megint kakukkol:
Kakukk, kilenc fivér,
Kakukk, gyertek gyorsan,
Kakukk, a ti nővéretek,
Kakukk, a zöld erdőben,
Kakukk, az almafán,
Kakukk, a kilencfejű rágja,
Kakukk, mindjárt elrágja.
Kakukk, már csak egy szál,
Kakukk, már csak egy szál!
A boszorkány megint kergeti a kakukkot:
- Hess, hess, mit énekelsz itt?
A kilencfejű megint mondja:
Mi zúg ott, mi dobog itt,
A királyi föld alatt?
A fivérek már egész közel vannak.
A kakukk megint szól:
Hadd zúgjon, hadd dobogjon,
A fivérek jönnek jó lovon.
Ebben a percben megjelent mind a kilenc bátor fivér páncélban, karddal - a kilencfejűnek mind a kilenc fejét levágták, és levették a húgukat az almafáról. A boszorkányt meg hozzá­kötötték a fához és elégették.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése