389. mese

A FARKAS MEG A SZABÓ (Szavak száma: 338)

Egyszer ment az erdőben egy szabó és találkozott egy éhes farkassal. A farkas így szólt hozzá:

- Most feküdj le, én megeszlek!

A szabó elkezdett könyörögni, és próbálta megmagyarázni a farkasnak, hogy ő nem fér bele a hasába. A farkas ráparancsolt, hogy vegye elő a mérőlécet és mérje meg. A szabó, amint ott méricskélte, hopp, elkapta a farkas farkát, és jó erősen megfogva, a kezére tekerte. Majd elővette a hóna alól a vasalót, és verni kezdte vele a farkast a hátán, az oldalán, mindenütt, ahol csak érte. A farkas ordított, vonyított, ugrált, de sehogyan sem tudott kiszabadulni. A farkas látva, hogy a szabó így agyonverheti, könyörögni kezdett:

- Várj, jó ember, ha szükséged van a farkamra, vidd el magadnak, de engem eressz el élve. Semmi rosszat sem teszek neked!

A szabó elővette az ollót, és nyissz, levágta a farkas farkát, magát az állatot pedig eleresztette.

A farkas elszaladt az erdőbe. Szörnyen jajgatott, és összehívta a farkasok tanácsát. A farkasok nagy tömegben összefutottak. A farkatlan farkas elmesélte, hogy hogyan gúnyolta ki, verte el, és vágta le a farkát a szabó. A farkasok megegyeztek abban, hogy futva megkergetik a szabót, majd széttépik. Így is tettek. Nekieredtek és futottak a szabó után. Az meghallotta, hogy nagy zajjal rohannak, egyre közelebb vonyít a falka, és nem tudja, hogy mit is tegyen. Körülnézett, és miután meglátott egy fenyőt, felmászott annak a csúcsára. Odaszaladnak a farkasok a fenyőhöz és tanácskoznak, hogy hogyan is érhetik el a szabót. Az egyik farkas így szól:

- Várjatok! Nem bírja ki sokáig. Állj itt lent te, farkatlan, mi pedig felmászunk egymás hátára, és elérjük így őt.

A szabó, amikor meghallotta, szörnyen megijedt. Látva, hogyan másznak egymásra a farka­sok, és mindjárt elérik a lábát, felkiáltott:

- No, másszatok csak, másszatok! Kire számíthatnak, kire nem, de arra a farkatlanra mindenki számít.

A farkatlan, amikor ezt meghallotta, azonnal kiugrott alulról és az összes farkas lezuhant a földre. Sokan összetörték magukat, sokan elrohantak az erdőbe. A szabó lemászott a fenyő­fáról és szerencsésen folytatta az útját.