A
KUTYA A SZŰCSMESTER (Szavak száma: 840)
Egy alkalommal a pásztorral
együtt kiment a kutya is a legelőre. Ott futkosott, szaladgált.
Bekerült a bokrok közé, és ott egyenesen a farkassal találta
szemben magát. A farkas, hopp, elkapja a kutya tarkóját és a
földhöz szorítja. Ebben a szerencsétlen helyzetben a kutya
keservesen nyüszíteni kezdett, amit meghallott a pásztor, és
hívta a kutyáját.
- Mester, Mester, Mester! -
kiabálja, mert ez volt a kutya neve.
A farkas, meghallva a pásztor
hangját, elereszti a kutyát, és kérdi tőle:
- Milyen mester vagy te?
- Jól ki tudom készíteni a
prémet - felelte a kutya, miután összeszedte magát.
A farkasnak ezen a héten
éppen nagy szerencséje volt, mert öt jó prémre tett szert. Három
öreg bakkecskét és két nagy bárányt fogott. Eleresztette a
kutyát, és kedves szavakkal így szólt hozzá:
- Gyere el egyszer hozzám -
mondja a farkas. - Van öt jó prémem, készítsd ki azokat, én
majd jól megvendégellek.
Meg is egyeztek. A kutya
magával vitte a prémeket, és a kis híd alatt neki is állt a
cserzésüknek. Közben azonban baleset történt a kutyával.
Egyszer belopakodott a konyhába, fel akart mászni a kemencére,
hogy egy kicsit megmelegedjen, de amint kapaszkodott felfelé,
véletlenül felfordította a tejes fazekat. A gazdasszony éppen
ott volt, vacsorát főzött. Haragjában, amikor látta, hogy mit
tett a kutya, kimert egy bögre forró kását, és zsupsz, a Mester
szemébe. A kutya kirohant az ajtón, de a gazdasszony még dühösen
utána kiáltott:
- Soha többé meg ne lássalak
itt, te szörnyeteg!
A kutya kifutott az udvarra,
és a mancsával kaparta le a szeméről a forró kását, de az
egyik szemére így is megvakult, nem látott már jól a Mester.
Rossz napok köszöntöttek rá: a lakásba már senki sem ereszti
be, enni nem adnak neki, ő maga pedig félig vakon nem talál
magának ennivalót. Állandóan éhség kínozta. Mit tegyen? Amikor
nagyon megéhezett, elővette az egyik prémet a híd alól és
felfalta. Azon a napon jól is érezte magát. Másnap elfogyasztotta
a második prémet, és így ment ez egészen addig, amíg az utolsó
is el nem fogyott.
Pár nap múlva a kutya elment
a kisfiúval a lovakat legeltetni, és szerencsétlenségére megint
találkozott a barátjával, a farkassal. Az mindjárt kérdi:
- No, mester, ki vannak már
cserezve a bőrök?
A kutya a szemét lesütve
feleli:
- Balul ütött ki a dolog. A
bőröket nem készítettem el időben. Megbetegedtem a szememre, és
közben a cserzett bőrök megrohadtak.
- Nagyon rosszul tetted ezt,
nem tudok megbocsátani - mondta a farkas. - Öt prém az mégsem
tréfadolog. Bíróság elé viszem az ügyet.
- Vidd - mondta a kutya. - Mi
mást is tehetnél. De én nem szándékosan rontottam el a bőröket,
hanem a baleset miatt történt ez.
- Kiket választasz bíráidul?
- kérdezte a farkas.
- Én igazságosakat hívok -
felelte a kutya. - A legjobb szomszédjaimat, a bakkecskét, a
kandúrt meg a kakast. És a te bíráid kik lesznek?
- Énnekem kettő is elég
lesz. Elhívom a medvét meg a rókát, ugyanis az erdei állatok
okosabbak tinálatok, házi állatoknál.
Az erdő szélén nő egy
tölgyfa. Úgy egyeztek meg, hogy másnap reggeli után ennél a
tölgynél találkoznak. Miután megállapodtak, elváltak egymástól.
Másnap a farkas felkérte a
medvét meg a rókát, és elmentek a rét szélére. Nézik,
figyelik a kerteket, de csak nem látják jönni a kutyát a
bíráival.
Megszólalt a medve:
- Gyerünk oda a tölgyfához.
Én felmászom a fára, körülnézek, mert fentről jobban lehet
látni.
Mindnyájan elmentek a
tölgyhöz. A medve azonnal felmászott, onnan nézelődött. Végre
meglátta a kertek felől közeledőket. Négyen voltak.
- Rossz vége lesz ennek -
mondta a medve. - A kutya nagyon előkelő bírákat hoz. Az
egyiknek hosszú ősz szakálla van, fehér talár van rajta,
két vadászkést tart maga előtt, és amint a bokrokhoz ér,
gallyakat vesz a kezébe. A második csíkos egyenruhában van,
hosszú dárdát tart a kezében. Végül a harmadik talán katona:
ezüst szegély díszíti a ruháját, piros vállpántokkal,
még két görbe kardja is van.
A medve rémülten még
magasabbra mászott. A róka elbújt, védekezésképpen, egy halom
rőzse
mögé. Amikor mindnyájan odaértek, csak a farkast látták. A
kakas megállt, és így kiáltott:
- Istenem segíts, emberek!
Hol vannak a bírák?
A róka, mert jobban meg
akarta nézni őket, megmozdult a rőzserakás mögött. A kandúr
azt gondolta, hogy ott egy patkány kapar, hopp, fel a rőzserakásra.
A róka, aki azt hitte, hogy dárdával támadnak rá, futásnak
eredt az erdőbe. A kutya észrevéve a futó rókát, üldözőbe
vette, és így kiabált:
- Várj csak, várj, várj!
Megrémült a kandúr is,
prüszkölve felugrott a tölgyfára. Ebben a kavarodásban kiabálni
kezdett a kakas:
- Megvesztetek? Megvesztetek?
Így kiabált, és közben
ugrált fel a tölgyfa csúcsa felé. A medve megijedt, mert azt
hitte, hogy két óriás támad rá, az egyik dárdával, a másik
két karddal. Bumm, leugrott a földre, bukfencet vetett, és
nekiiramodott az erdő felé. A kos, amikor meglátta ezt a
zűrzavart, dühösen a nyájához szaladt. A farkas ily módon
egyedül maradt. Egyszerre elege lett a pereskedésből, és úgy
döntött, hogy ezentúl nem fogja lehúzni az állatok bundáját,
hanem széttépi és felfalja a testükkel együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése