73. mese

A pórul járt kutyus (Szavak száma: 668)

Czirmos nénihez ozsonnára volt hivatalos Macskási kisasszony. Czirmos néni régen hívogatta már a kisasszonyt, hogy látogassa meg őt a nyári lakásában, a szérűskert végén, hol kitünő a levegő s olcsó az élet, mert ozsonna után tuczatszám fogdoshatják össze a nagy forróságtól ellustúlt, ellankadt verebeket.

Macskási kisasszony fogta hát a horgolását, s a mamájának szentűl megfogadta, hogy családi ellenségüket, a Bodri kutyát, kerűlni fogja, elballagott a Czirmos néni villája felé.

Bodri ott hevert az udvaron, az orrára szálló legyeket kapdosta el, de ez nagyon sovány mulatság volt. A mint meglátta Macskási kisasszonyt, tüstént utána somfordált. De a czicza se volt rest, s egy ugrással átvetette magát az udvar kerítésén. Bodri iszonyú méregbe jött, s oly hangosan kezdett ugatni, hogy még a kakasok is kinéztek a fák árnyékából, hogy mi történik az udvaron.

Czirmos néni nagyon megörűlt kis barátnőjének, elbeszélgettek a világ dolgairól, az egérhús drágaságáról, a kutyák rosszaságáról, s aztán beültek a villába, vagyis a béres gazda által kint felejtett nagy sajtárba, s szürcsölni kezdték a jó, illatos kávét, melyről Czirmos néni konyhája híres volt.

Ki tudja, hány csészével fogyasztottak volna el, ha egyre közeledő kutya ugatás meg nem zavarja őket. Macskási kisasszonynak torkán akadt a legjobb falat, s kiejtette kezéből a piros virágos porczelláncsészét. Czirmos néni hamar kinézett.

- A Bodri jön! - kiáltott be vendégének.

- Tehát a nyomomba akadt a haszontalan! - kiáltott a kis czicza, - merre szaladjunk, Czirmos néni?

- Megállj, lányom! Még kérdés, hogy szaladjunk-e? Ez a Bodri sokat ugat, de ha szembe szállnak vele, mindjárt meghátrál.

És Czirmos néni mindjárt csípőre tette a két első lábát. Megmutatja, hogy ő bizony kész szembeszállni a Bodrival.

- Jaj, ne tegyük, nénikém! - rimánkodott a kis czicza. - Ha engem a Bodri meg találna harapni, a mama többet sohse eresztene el hazulról.

- Hja, szentem, ha a te mamád téged ennyire kényeztet, akkor sohse lesz belőled jóravaló macska.

A Bodri e közben megszimatolta, hogy hol vannak az ő ellenségei, s rettentő ugatással köze­ledett. A két cziczának csak épen annyi ideje volt, hogy a sajtár mögé rejtőzzék.

- Mi lesz velem, mi lesz velem! - siránkozott Macskási kisasszony.

- Csak fogd a sajtárt, - súgta oda Czirmos néni, - s mikor kiáltom: rajta... akkor döntsd el minden erődből.

Czirmos néni ugyanis tudta, hogy Bodri egy fiatal, tapasztalatlan kis kutya, nem is kutya, hanem csacsi, egy kitünő terv támadt a fejében. Olyan kitünő, hogy a három szál bajusza is rángatózott nevettében, ha rágondolt.

A terv fényesen sikerűlt.

Mikor Bodri elvakúltan belerohant a sajtárba, melyben a cziczákat sejtette, Czirmos néni elkiáltotta magát:

- Rajta!

A másik perczben Bodrira borították a sajtárt.

A bolond kutya azt hitte, hogy itt a világ vége. A fején egy hatalmas koppanást érzett, s aztán minden sötét lett körűlötte. Hej, de meg volt ijedve! Úgy vonított, mintha tüzes vassal égették volna.

A két czicza rögtön ráugrott a sajtárra, hogy Bodri a fészkelődésével föl ne borítsa. Akkor aztán körűlnéztek. A pórúljárt kutyusból csak a farkát látták kétségbeesetten kalimpálni. Ez kint szorúlt.

Nosza, Czirmos néni leugrik a sajtárról, s a Bodri farkát egy zsineggel jól erősen hozzá kötözte a sajtár füléhez. Azzal félreálltak az útból, s lesték, hogy mit csinál a boldogtalan.

Bodri hamarosan fölborította kényelmetlen börtönét, s keserves vonítással futásnak eredt.

De mi ez? Valaki fogja a farkát, és szalad utána.

Jaj, jaj, jaj! Ki lehet az, mi lehet az? Talán az ördög fogta be őt és szekerezik utána? Micsoda dübörgés az mögötte, a mely annál erősebb, minél jobban szalad Bodri. Reszketett a félelemtől és kiverte az izzadság. Futott, futott, mintha megbolondúlt volna.

Czirmos néni és Macskási kisasszony pedig egymás nyakába borúltak és úgy nevettek, oly jóizűen kaczagtak, hogy a könnyük is kicsordúlt. Így még kutyát le nem főztek soha. Lesz öröm Macskaországban!

De azért Macskási kisasszony nem mert maga hazamenni. Félt a Bodri bosszújától. Czirmos néninek kellett őt hazáig kisérni.

Pedig hiába félt: azóta Bodri csak a tyúkokat kergette, s a legkisebb cziczával se mert kikötni.

Vigyázz Bodri, mert egyszer majd a tyúkok is lefőznek.