53. mese

Szarkák és szajkó (Szavak száma: 204)

Egy mezőben vígan ugráltak sok szarkák,
S a szajkó nézgélte, mely szép tarka‑barkák,
Mely kevélyen rázzák félsinges farkukat,
Elébb tovább rakják táncra nőtt sarkukat.
Mely gyors sebességgel nyelveik peregnek!
Mikor örvendező kacajjal cseregnek. - -
Addig tekergette rájok irigy szemét,
Hogy mellettek kezdte unni saját nemét.
Elhúllt tollakat hát magára foldozta,
Fél rőfnyire ő is farkát kitoldozta,
E lopott köntösben, mihelyt felkészüle,
Egyszer hajnal előtt sergökbe repüle.
Ott még kevélyebben farkát billegteti,
Szarka módra lábát furcsán illegteti,
Hol repdes, hol tölti az időt sétálva,
Régi pajtásira néz vissza utálva,
De hogy a többekkel elkezdett cseregni,
Lapos nyelve késett, nem tudott peregni.
A melyből a szarkák nemét megismerték,
S mérges csípések közt nyájukból kiverték. -

E szemtelen szajkót mindazok követik,
Kik nemzetök s nyelvök rútabbért megvetik.
Sok magyar nemestől magyar szót bár hallj ma,
Szégyenl így beszélni e franc s német majma.
Magyar táncot bálban nem kell tőle várni,
Majom ő, német s franc kontradánszt fog járni.
Plundrán cserélte el jeles köntöseit.
Mindenkép gyalázza nagy lelkű öseit. -
Mint pillékké válnak a selyem bogarok:
Úgy lassan más néppé lesznek a magyarok.
A nagyok el kezdték: közel az ideje,
Hogy e híres népnek lesz csak a hült helye.