A BÖLCS PARASZT (Szavak száma: 1229)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer egy bölcs paraszt. Egyszer, amikor az út szélén búzát
vetett, arra ment annak az országnak a királya. Megállt, szóba
állt a paraszttal, és megkérdezte, hogy mennyi jövedelme van
a gazdaságából. A paraszt így felelt:
- Nem sok földem van, így a
jövedelmem nem nagy. Évente alig szerzek kétszázat.
- És hová teszed azt a
pénzt? - kérdezte a király.
- Ötvenet adok a királynak,
ötvenet visszafizetek az adósságomért, ötvenet kölcsön adok,
ötvenet pedig kidobok a sárba - felelte a paraszt.
A király nem értette a
paraszt szavait, ezért megérte, hogy magyarázza meg.
- Ötvenet adok a királynak,
vagyis, ennyi adót fizetek a földemért. Ötvennel törlesztem az
adósságomat, mert öreg apám van, ő nevelt fel engem, most
énnekem kell törődnöm ővele. Ötvenet kölcsön adok, látod, a
fiamat nevelem, minden évben ennyit adok ki a szükségleteire, és
amikor felnő, és én megöregszem, ezért fog ő gondozni engem.
Ötvenet kidobok a sárba - egy lányt nevelek, neki hozományt adok.
Amikor majd férjhez megy, a hozományba adott pénz olyan, mintha
csak a sárba dobtam volna, mert vissza nem tér hozzám.
A királynak nagyon
megtetszett a paraszt, és rövid gondolkodás után így szólt:
- Figyelj, senkinek se mondd
el ezt, csak az én szemem előtt! Ha türelmes leszel, ajándékot
kapsz, ha nem, megbüntetlek.
A paraszt a szavát adta, hogy
senkinek sem fogja elmondani, csak a király szeme előtt, és a
király tovább ment a maga útján. Egy idő múltán a király
lakomát tartott és a vendégeinek feladott egy fejtörőt, ezt
mondva:
- Egy parasztnak a
gazdaságából évente kétszáz arany jövedelme van. Ötvenet
odaad a királynak, ötvenet lefizet az adóssága
törlesztéséül, ötvenet kölcsön ad, és ötvenet kidob a sárba.
Fejtsétek meg, hogyan teszi ezt a paraszt!
Senki sem tudott válaszolni.
Ekkor a király így szólt:
- Három nap gondolkodási
időt adok.
A király legfőbb minisztere
így gondolkodott: „Talán király az emberektől hallotta ezt a
fejtörőt, amikor az országot járta. Útra kell kelni, és
kérdezősködni.” És elindult azon az úton, amin a király
utazott. Nem messze, az út szélén a miniszter találkozott egy
paraszttal, aki a búzát kaszálta, és megkérdezte tőle:
- Véletlenül nem járt
egyszer erre a király?
- De, egyszer éppen erre
járt. Még beszéltem is vele.
- Miről beszélgettetek?
- A király akkor rám
parancsolt, hogy senkinek ne beszéljek róla, csak az ő szeme
előtt.
- Tessék, adok neked pénzt,
csak mondd el nekem!
A paraszt a kezébe vett egy
érmét, nézi, ki van verve rajta a király arca, és azonnal, nézve
a pénzt, mindent elmesélt a miniszternek. Ezért kapott huszonöt
aranyat.
Három nap múlva a miniszter
bement a királyhoz és elmondta neki a rejtvény megfejtését.
Egyedül csak ő tudta.
A király megértette, hogy a
fejtörőt maga a paraszt magyarázta meg a miniszternek. Azonnal
parancsot adott, hogy vezessék eléje azt a parasztot. Amikor a
paraszt megérkezett, a király mindjárt mondta is neki:
- Mondtam neked, figyelj,
senkinek ne meséld el, csak az én szemem előtt, de te elfecsegtél
mindent a miniszteremnek.
- A miniszter adott egy pénzt,
amin megláttam a király arcát és az előtt mondtam el mindent -
felelte a paraszt.
- Igazad van - ismerte be a
király.
A király, hogy kipróbálja a
paraszt okosságát, tovább így beszélt:
- Most pedig mondd meg még
azt, hogy miért van úgy, hogy a hajad ősz, a szakállad meg
fekete!
- Azért, mert a hajam
huszonöt évvel öregebb a szakállamnál - felelte a paraszt.
- Ha te ilyen okos vagy, mondd
meg nekem, milyen magas az ég!
- Az ég nincs is magasan. Ha
a földön kopogsz, azonnal meghallhatod az égben. Ha nem hiszed,
mássz fel az égbe, én majd itt kopogok, és a királyuram szépen
meghallja.
- Most pedig mondd meg, hogy
milyen mély a föld!
- A föld nagyon mély. Már
huszonöt éve elkísértem a nagyapámat le a földbe, de még nem
jött vissza.
- Jól van, ma még
hazamehetsz. Gyere el máskor, amikor meghívlak - mondta a király a
parasztnak.
A király hamarosan ismét
nagy lakomát rendezett. Meghívta minden miniszterét és sok más
vendéget, közöttük az okos parasztot is. A király a parasztot
maga mellé ültette, balra. A király ivott a tőle jobbra ülő
vendég egészségére, és belecsapott az arcába, miközben ezt
mondta: „Mindenkinek ezt kell tennie, amikor a tőle jobbra ülő
vendég egészségére iszik.” És mindenki így is tett. A
parasztra került a sor, hogy a tőle jobbra ülőnek, aki a király
volt, az egészségére igyon és az arcába csapjon. Mindenki csak
azt nézte, hogy az egyszerű falusi mit fog tenni. Hiszen arcul ütni
a királyt, az már az ő veszte. A paraszt kicsit elgondolkodott,
majd megszólalt:
- Kérem a felséges királyt
és a nagyérdemű vendégeket, hogy előbb beszéljek pár szót,
majd elfoglalom a sorban a helyemet.
- Beszélhetsz - adott
engedélyt a király.
- Felséges király uram, és
nagyérdemű vendégek! Egyszer egy ember - egy hajótörést
szenvedett hajóból - egy deszkán úszott a tengeren. Egyszer
elért a partra, de ott szörnyű örvények voltak. Ha odaúszik,
elsüllyed, de ha visszamegy és tovább úszik a tengeren, talán
életben marad. Mondjátok meg, mit kellene tenni a szerencsétlennek:
elpusztulni a part mellett, vagy visszamenni a tengerre, és talán
életben maradni?
Minden vendég így felelt:
- Inkább visszamenni a
tengerre és életben maradni.
- Akkor én is visszamegyek -
mondta a paraszt, ivott és a balján ülő vendég arcába csapott,
aki a legfőbb miniszter volt.
- Látom, bölcs ember vagy -
mondta a király. - Hazamehetsz. De még egyszer eljössz, két hét
múlva.
Két hét múlva ismét eljött
a paraszt, de a palota kapujába álló őr nem engedte be.
- Ha nekem adod annak a felét,
amit a király fog adni neked, akkor beengedlek.
A paraszt megértette, hogy
hogyan oldja meg a dolgot, ezért ezt mondta:
- Rendben, az egész ajándékot
neked adhatom, csak ezt írd fel, és minél hamarabb eressz be.
Az őr felírta, hogy minden
jutalmat ő kapjon, és a paraszt bement a királyhoz. A király
mindjárt mondta neki:
- Látom, hogy tenálad
bölcsebb ember nincs az birodalmamban. Kérjél, amit csak akarsz,
mindent megkapsz.
- Huszonöt korbácsütést
szeretnék kapni - felelte a paraszt.
A király meglepődött, de
beleegyezett. Ekkor a paraszt szólalt meg:
- Csakhogy ezek a
korbácsütések nem nekem járnak. Minden ajándékodat, király
uram, a szolgádnak adtam. Itt az írása.
A király, miután elolvasta
az írást, behívatta az őrt, és huszonöt korbácsütést adatott
neki. Ezután a király ezt mondta:
- Mivel az ajándékot magának
átvette az őr, teneked nem maradt semmi, akkor még egyszer
kérhetsz valamit, szívesen megadom.
- Jó lenne, ha kapnék egy
régi nyerget - felelte a paraszt.
- Én adok neked egy szép
lovat és egy új nyerget - ajánlotta a király.
- Nekem elég lesz egy régi
nyereg is, nagy jó uram - felelte a paraszt.
A király írást adott: „Egy
Régi Nyerget adok ennek és ennek...” Abban az országban minden
tárgyat nagybetűvel írnak. Valóban volt egy nagy vár, aminek a
neve volt: Régi Nyereg. A paraszt elment abba a várba, és a
generálishoz így szólt:
- Mától kezdve én vagyok
ennek a várnak a tulajdonosa. Íme a király írása.
A tábornok, nem tudván, hogy
mi történt, szörnyen megharagudott, és azonnal elment panaszt
tenni a királyhoz.
- Teljesen elfelejtettem -
mondta a király -, hogy a birodalmamban van egy ilyen vár, de a
szavamat nem változtathatom meg, engedd át a Régi Nyerget a
birodalmam legbölcsebb emberének. Ha még okosabb leszel, adok
neked egy másik várat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése