A kecskegida és a farkas
(Szavak száma:306)
Kecskemama
megéhezett, alig várta már, hogy egy kis friss füvet haraphasson a réten.
Azt
mondta a kisgidának:
- Jól
figyelj rám, gidácska. Én most elmegyek egy kicsit legelni; minél zsengébb
füvet harapok, annál ízesebb tejet kapsz tőlem. De nagyon vigyázz, be ne engedj
senkit, amíg odajárok! Bezárom az ajtót; ki ne nyisd belülről senkinek!
Bezárta
az ajtót, aztán még beszólt az ablakon a gidának:
- Még
egyszer mondom: ki ne nyisd, hacsak a jelszónkat nem hallod. Remélem, tudod a
jelszót.
- Hess,
csúnya farkas! – mekegte az ablak mögött a gida. – Hess, csúnya farkas!
Éppen
arra kullogott a farkas; meglapult egy bokorban, végighallgatta a párbeszédet,
és jól megjegyezte magában a jelszót.
Kecskemama
nem vett észre semmit, szép csöndesen ballagott a rét felé. A farkas alig
várta, hogy eltűnjék a kanyarodóban. Előlépett a bokorból, odaosont az ajtóhoz,
elváltoztatta a hangját, és azt mondta:
- Jaj,
kedves gidácskám, vissza kellett jönnöm, itthon felejtettem valamit, engedj be
gyorsan!
A
gidácska jól emlékezett az anyja tanácsára.
- Beengedlek,
hogyne engednélek – mondta -, csak előbb hadd halljam a jelszót!
- No,
hacsak az kell! – dörzsölte odakint kezét a farkas, és máris összefutott a
szájában a nyál, mintha gidahúst enne. Aztán kivágta jelszót: - Hess, csúnya
farkas! Hess csúnya farkas!
A
kisgidának azonban gyanús volt ez a nagy hessegés. Mi ez az éhes lihegés hozzá?
És mi ez a furcsa rekedtség?
Azt
mondta:
- Most
már mindjárt beengedlek, csak még előbb a lábadat szeretném látni.
-
A lábamat? – kérdezte meglepve odakint a
farkas. – Miért akarod te a lábamat látni?
- Azért,
mert az én anyácskámnak szép fehér lába van; a tiéd meg – mondta a gida,
kikandikálva a résen -, a tiéd meg, úgy látom, barna. Hess, csúnya farkas!
Hess, csúnya farkas!
A
farkas látta, hogy fölsült: nem sikerült rászednie az okos kisgidát. Mi egyebet
tehetett; szégyenkezve elkullogott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése