NÉPEK MESÉI
A
MESEMONDÓ SZIKLA
VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA
A HÉT LEGÉNY ÉS A BOKORBAN TALÁLT LEÁNYKA (2. rész. Szavak száma: 677)
A legények elmentek a borzhoz és a vakondokhoz, és a két állat a föld alatt kezdett utat vájni. Elöl ment a vakondok, utána a borz. Megérkeztek a föld alatt a házhoz arra a helyre, ahol a leány a tűz mellett egy takarón ülni szokott. A vakondok kidugta a fejét a takaró alól; mikor meglátta, hogy a bölények a víznél vannak, a leánynak adta a magával hozott nyilakat, a leány pedig elrejtette ezeket a takaró alá. Azután a borz is megérkezett, és ő is átadta nyilait a lánynak. A két állat azt mondta:
- Azért jöttünk, hogy visszavigyünk téged az indiánokhoz.
A leány nagyon félt a bölényektől, de a vakondok és a borz addig-addig biztatták, amíg elhatározta magát a szökésre. A ruháját otthagyta a tűz mellett, ahol mindig ülni szokott, és elindult a föld alatti ösvényen keresztül, amelyet a vakondok és a borz készített. Amikor megérkezett a legényekhez a sátorba, mind fölkerekedtek, hogy elmeneküljenek.
Egy idő múlva a leány nagyon elfáradt, és megpihent egy kőnél. Szépen kérte a követ:
- Menekülünk a bölények elől, kérlek, kő, segíts nekünk!
A kő azt felelte:
- Nem tehetek semmit érted, a bölény erősebb nálam.
Egy darabig még pihentek a kő mellett, azután folytatták útjukat. Az indián legények felváltva vitték a leányt, de így is csak lassan haladtak előre. Átkeltek egy folyón, egy nagy erdőn mentek keresztül, azután a mezőn. Akkor hirtelen egy hatalmas amerikai nyárfa bukkant eléjük.
Azt mondták a nyárfának:
- Hatalmas állat üldöz minket, kérlek, segíts rajtunk!
A fa azt felelte:
- Szaladjatok háromszor a törzsem körül.
A fának hét nagy ága volt, a legalacsonyabb is olyan magasra nyúlt, hogy oda a bölény már nem ért fel. A fa tetején fészek volt. Fölmásztak az indiánok a fára, a legények ültek az ágakon, a leány pedig bebújt a fészekbe. Így várták a megdühödött bölényt.
A bölény közben hazatért a csordával együtt, de a felesége helyett csak a kitömött ruhákat találta. Először nem vette észre a csalást, és odaszólt a feleségének, hogy keljen fel. Mikor nem mozdult az asszony, haragjában szarvával megbökdöste, s akkor látta meg az üres ruhákat.
- Elhagyott a feleségem, de nem menekülhet el előlem! - üvöltötte reszketve a haragtól.
Egyszer csak észrevette, hogy a takaró alatt nyílás van. Szarvával széthányta a földet a nyílás felett, és elindult az egész csordával azon az úton, melyet a vakondok és a borz vájt a föld alatt.
Addig mentek, csörtettek, míg az indiánok táborhelyére nem értek, de ott már csak az indiánok hűlt helyét találták. Továbbmentek a menekülők nyomán. Végül megérkeztek a kőhöz, ahol a leány megpihent.
Megkérdezte a bölény a kőtől:
- Te kő, parancsolom, hogy mondd meg: elrejtetted-e az embereket, vagy valamiképp segítségükre voltál?
A kő azt felelte:
- Nem segítettem rajtuk, mert féltem tőled.
De a bölény továbbra is faggatta:
- Mondd meg: hová rejtetted őket? Tudom, hogy itt kell lenniük a közeledben!
- Nem rejtettem el őket, itt voltak, de továbbmentek - felelte a kő.
- Érzem a szagukat, és látom a nyomukat - unszolta a bölény.
- A leány egy ideig itt pihent meg az árnyékomban - felelte a kő.
Akkor a bölény tovább követte a nyomukat. Átúszott a bölénycsorda a folyón is. Egy kis bölényborjú nagyon elfáradt, és nem tudott a többivel együtt haladni. Mikor odaért a nyárfához, ahol az indiánok elrejtőztek, megpihent alatta: a csorda közben továbbment, mert nem látták a menekülőket. Ott pihent a borjú a nyárfa tövében, elnyúlt és szunyókált, ám egyszerre felriadt, felnézett a fára, és megpillantotta a leányt.
Elkiáltotta magát:
- Gyertek vissza, itt van a leány a fa tetején, a fészekben!
Akkor a bölénycsorda megfordult, visszatért, és körülvette a fát. A bölény pedig azt mondotta:
- Hiába menekültök, elérlek titeket.
A fa azt felelte:
- Én négyszer olyan erős vagyok, mint te, nem tudsz ártani nekem.
A bölények megtámadták a fát. Szarvukkal a fatörzsnek dőltek, egészen addig, amíg a kéreg lejött a fáról. Közben az indiánok kilőtték a nyilaikat a bölényekre.
A fa azt mondta:
- Hadd törjék csak el a bölények a szarvukat.
Jöttek a nagy bikák, nekimentek a fának, de kemény volt a fatörzs, eltörték a szarvukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése