KURD NÉPMESÉK
Fordította
PÓR JUDIT
A ló, a kakas, a bárány, a kisnyúl meg a farkas (Szavak száma: 773)
Egyszer a ló elhatározta, hogy felmegy a hegyek közé. Hallotta, hogy ott sok a jó fű. Ment, mendegélt, találkozott a kakassal. A kakas azt kérdezte:
- Hová mégy, te ló?
A ló azt felelte:
- A hegyek közé. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Vigyél magaddal - kérte a kakas -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.
- Gyere hát, menjünk együtt - felelte a ló a kakasnak.
És ketten mentek tovább. Elöl a ló, utána a kakas. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a báránnyal. A bárány megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló testvér, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt beszélik, hogy ott már nagyra nőtt a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Vigyél magaddal - kérte a bárány -, én is szeretnék felmenni a hegyre, nekem is jobb lesz ott.
- Jól van, gyere velünk a hegyre - felelte a ló a báránynak.
És hárman mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Mentek, mentek, találkoztak a kisnyúllal.
A kisnyúl megkérdezte a lótól:
- Mondd csak, ló testvérem, hova mégy?
A ló azt felelte:
- A hegyre. Azt beszélik, ott nagy a fű, hideg a víz. Mihez kezdjek nyáron a völgyben? A füvet mind kiégette a nap, vizet egy cseppet se lelni sehol. Felmegyek oda, ahol a hegycsúcsokon még hó is van.
- Kérlek, vigyél magaddal engem is - kérte a kisnyúl -, nekem is felkopik itt az állam. Jobb lesz a hegyen.
- Jól van, menjünk együtt a hegyre - felelte a ló a kisnyúlnak.
És négyen mentek tovább: elöl a ló, a ló után a kakas, a kakas után a bárány, a bárány után a kisnyúl. Csak nappal mendegéltek, éjjel pihentek, már ahogy a vándorok szokták. Hanem egy reggel a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat meglátta egy farkasfalka. A farkasok éhesek voltak és dühösek. Ahogy meglátták a lovat, a kakast, a bárányt meg a kisnyulat, mohón csattogtatni kezdték a fogukat.
- Rohanjátok meg őket! - üvöltött fel a legfiatalabb farkas. - Még őrizőjük sincs. Hej, de nagy lakomát csapunk!
A többi farkas vénebb volt, tapasztaltabb. Azt felelték a fiatalnak:
- Dehogyis rohanjuk meg őket! Tavaly is rárontottunk egy ménesre, és kicsibe múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. A lóval nem jó összeveszni.
- Hát ti csak maradjatok, én magam is elbánok velük! - kiáltotta a fiatal farkas, és kiugrott az útra.
- Mit akarsz tőlünk? - kérdezte a ló, és védelmezőn a kakas, a bárány és a kisnyúl elébe állt.
- Add ide a bárányt - mondta a farkas -, hadd tépjem szét. Megeszem a bárányt, téged nem bántalak.
- De buta vagy te, farkas! Hisz a báránynak csak csontja van meg gyapja, egyebe semmi. Ha éhes vagy, velem kezdd, majd megeheted aztán a bárányt is!
A farkas összecsattintotta a fogát, és nekirontott a lónak. Hanem az felágaskodott, nekiugrott, a mellső lábával megkapta a fejét, és leszorította a földre. A bárány odafutott, és hátulról csépelni kezdte a farkast a szarvával. A kakas a farkas hegyibe repült, vagdalta a csőrével és kukorékolt.
Csak a kisnyúl ijedt meg a fiatal farkastól, az kereket oldott.
A farkasból majd kiszorult a pára, mire kiszabadulhatott a ló patája alól, inalt is vissza oda, ahol a falka várta.
- No, hát megebédeltél, testvér? - kérdezték az öreg farkasok.
- Fussunk innen gyorsan, mert mindjárt utolérnek! - kiabálta a fiatal farkas, de meg se állt.
A falka megriadt, futott mind utána. Sokáig szaladtak, már nemigen bírta a lábuk. A legöregebb farkas felordított:
- Pihenjünk már, nem bírom szusszal!
Megálltak, és az egyik vén farkas azt mondta a fiatalnak:
- Azt mondd meg legalább, mi volt ott az úton, és ki kerget bennünket?
- Jaj, ne is kérdezd, még kimondani is rettenetes! Alighogy kiértem az útra, a ló a földnek szorította a fejemet, valaki meg bottal ütötte a hátamat. A harmadik szurkált valamivel és rikoltozott. A negyedik meg elrohant, nyilván az emberekhez, hogy ránk hozza a népet meg a kutyákat. Gyertek, fussunk tovább, különben utolérnek!
Hát így menekült meg a ló, a kakas, a bárány meg a kisnyúl a farkasfalkától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése