HÜVELYK MATYI (Szavak száma: 657)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer egy öregember meg egy öregasszony, akiknek nem volt
gyerekük, nagyon szerettek volna egyet, egyetlen egyet.
Egy nap bekopogott hozzájuk egy koldusnő. Adtak neki egy szelet
kenyeret. A koldus megkérdezte:
- Hogy éltek?
- Rosszul - mondta az
öregasszony -, nincs gyerekünk.
- Vágd le - mondta a koldus -
a hüvelykujjadat, dobd be a kemence mögé, és lesz gyereked.
Jól van, az öregasszony le
is vágta a hüvelykujját és bedobta a kemence mögé. Másnap
reggel, amikor lángost sütött, egyszerre azt érezte, hogy a
pongyoláját rángatja valaki. Azt gondolta, hogy a kutya.
- Félre! - mondta.
Megint megrántotta valaki.
Lenézett az öregasszony, hát egy kicsi, pici kisfiú volt az, csak
akkora, mint a hüvelykujja.
- Ki vagy te? - kérdezte a
nő.
- Én a ti fiatok vagyok,
Hüvelyk Matyi - felelte a kisfiú.
Az öregasszony nagyon
megörült. Milyen szép fia van!
- És apa hol van? - kérdezte
Hüvelyk Matyi.
- Apa szánt, én lángost
sütök, viszek majd neki reggelit.
- Add ide nekem, én elviszem!
- Még hogy te, olyan kicsi
vagy.
- Nem számít, elviszem.
Az anya megsütötte a
lángost, csinált hozzá szószt, a lángost beletette egy tálba,
ráöntötte a szószt és odaadta Hüvelyk Matyinak. A kisfiú a
feje tetejére tette a tálat, elindult az apjához. A férfi
csodálkozva látta, hogy magától jön a lángos. Hüvelyk Matyi
letette a tálat a szántó mellé, maga pedig szaladt a barázdában,
kiabált:
- Apa, apa, elhoztam a
reggelit!
Hallotta az ember, hogy valaki
kiabált, de hogy kicsoda, nem tudta, senkit sem látott. Megint
lenézett, hát a barázdában szaladt egy kisfiú.
- Te meg ki vagy?
- A fiad, Hüvelyk Matyi.
Megörült az öreg, kifogta
az ökröket, maga pedig leült Hüvelyk Matyival megreggelizni.
- Apa, engedd meg, hogy
szántsak - kérte Hüvelyk Matyi.
- Kicsi vagy.
- Nem számít, hogy kicsi
vagyok, tudok szántani.
Az apja megengedte. Hüvelyk
Matyi bemászott az ökör fülébe.
- Barna, húzzad! Szürke,
húzzad!
Mentek is az ökrök. Jött
arra egy úr, és látta, hogy a paraszt eszik, az ökrök pedig
maguk szántanak. Megparancsolta a kocsisának, hogy álljon
meg, odaszólt a parasztnak:
- Hogy lehet ez? Te eszel, az
ökrök maguk szántanak.
- Nem úgy van. A fiam szánt.
Körülnézett az úr,
semmiféle fiút nem látott. Ráparancsolt a parasztra, hogy hívja
oda a fiát. A paraszt kiáltott egyet, Hüvelyk Matyi kimászott az
ökör füléből, odaszaladt. Nagyon megtetszett az úrnak a
fiú, és így szólt:
- Add el nekem, paraszt, a
fiadat!
- Nem - felelte a férfi -,
nem adom el.
Hüvelyk Matyi felmászott az
apja vállára, és a fülébe súgott:
- Adj el, apa, én majd
visszajövök.
- No, rendben - mondja a férfi
-, eladom.
Az úr a sapkáját
megtöltötte arany pénzzel, majd Hüvelyk Matyit bedugta a zsebébe,
és tovább indult. Hüvelyk Matyinak el kellett végezni a dolgát a
zsebben. Az úr megérezte, hogy valami bűzlik. A zsebébe dugta a
kezét, hogy elővegye a zsebkendőjét, de látja, hogy mocskos
a zsebe. Megharagudott Hüvelyk Matyira, kidobta az útra. Épp arra
ment egy disznó, lenyelte Hüvelyk Matyit. Amikor a disznó
hazaszaladt, Hüvelyk Matyi ott kiabál a hasában:
- Vágjátok le ezt a malacot!
Ha nem vágjátok, maga megdöglik!
Meghallotta a gazda, és
odaszólt a feleségének:
- Le kell vágni a disznót.
Ha nem vágjuk le, maga megdöglik.
És levágták a disznót. A
belét kidobták a mezőre. Odaszaladt egy farkas, és felfalta a
belet Hüvelyk Matyival együtt. Hüvelyk Matyi így szólt a
farkashoz:
- Szaladj be az apám
kamrájába: tele van az kolbásszal, sonkával.
A farkas elszaladt hozzájuk
és az ablakon át bemászott a kamrába. Evett, evett, egészen
meghízott és nem tudott kimászni az ablakon. A kamrában
szinte gurult ide-oda a farkas, Hüvelyk Matyi pedig kiabált:
- Apa, anya, farkas van a
kamrában! Apa, anya, farkas van a kamrában!
Meghallották az öregek,
beszaladtak a kamrába, agyonverték a farkast, felvágták a hasát
és kivették onnan az ép egészséges Hüvelyk Matyit, és boldogan
éltek ezután a halálukig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése