AZ ÁLLATOK GYÓNÁSA (Szavak száma: 601)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer egy nagyon-nagyon öreg, mindenkinél öregebb macska, egy
nagyon, nagyon öreg, mindenkinél öregebb farkas, egy öreg, nagyon
öreg, mindenkinél öregebb medve. Élt egy öreg, nagyon öreg,
mindenkinél öregebb nyúl. Egyszer mindannyian egybegyűltek. Akkor
a macska így szólt:
- Mi mindannyian nagyon öregek
vagyunk, és sokat vétkeztünk. El kell mennünk meggyónni.
No, rendben, mindannyian
elindultak. Mentek, mendegéltek az erdőben, elértek egy nagy
gödörhöz, amit sem átugorni, sem kikerülni nem lehet. Akkor a
macska átfektette a gödrön a botját, és ezt mondta:
- No én így vélem: aki
átmegy ezen a boton a gödör felett, az ártatlan, aki beleesik, az
bűnös.
Elsőnek a macska ment. Neki
hegyes karmai vannak, kapaszkodik azokkal, kapaszkodik, és át is
ment. Utána következett a farkas, de az, puff, belezuhant a
gödörbe. Ment a medve, zsupsz, ő is beleesett. Ment a nyúl, és
hopp, ő is beleesett a gödörbe.
A macska felkapta a botját:
- Ti mindannyian bűnösek
vagytok, akkor maradjatok is a gödörben, én tovább sétálok.
A macska csatangolt egyet az
erdőben, majd megint átment a gödör fölött és hazament.
Az állatok pedig lent voltak
a gödörben egy napot, még egyet, majd a harmadikon is, és csak
nem tudtak kimászni. Már megéheztek, nagyon enni akartak. Mit
tegyenek? Akkor a róka így szólt:
- Kiabáljunk! Amelyik nem tud
kiáltani, azt felfaljuk.
Mindegyik állat kiáltozni
kezdett. Kiáltoztak, kiáltoztak, de a nyúl már elfáradt, csak
ennyit tud mondani - cse-cse - nem tud kiáltani. Rátámadtak az
állatok és széttépték. Elosztották, és megették. Megint
eltöltöttek három napot a gödörben, ismét megéheztek. Megint
megszólalt a róka:
- Kiabáljunk! Amelyik nem tud
kiáltani, azt felfaljuk.
Mindegyik állat kiáltozik,
csak a farkas - auu-auu-auu - nem képes rá. A medve meg a róka
széttépte a farkast és ettek a húsból. Amikor a medve elaludt, a
róka egy kis lyukat ásott és elrejtett egy darab húst. Néhány
nap múlva elfogyasztották a farkas húsát. A medvének már nem
volt mit enni, de a róka előásta az elrejtett húst, és
falatozott. A medve megkérdezte tőle:
- Komám, honnan szerezted a
húst?
- Kitéptem az oldalamból egy
darabot, azt eszem.
A medve elhitte. Belevágott
az oldalába, kitépett egy darab húst, és megdöglött.
Csak a róka maradt a
gödörben. Jó neki ott - elég húsa van. Csak hogyan másszon ki a
gödörből? Ekkor odarepült a gödörhöz egy szajkó,
leszállt az egyik faágra és énekelt:
- Csip, csip, milyen szépek a
gyermekeim. Csip, csip, milyen szépek a gyermekeim.
A róka így szólt hozzá:
- Légy szíves, törj le pár
ágat, dobd le a gödörbe, akkor kimászhatom és megnézhetem a
gyermekeidet.
A szajkó kezdte válogatni az
ágakat, letört néhányat és bedobta a rókának a gödörbe. A
róka kapaszkodott, kapaszkodott, és kimászott a gödörből. Ekkor
a szajkóhoz fordult:
- Most mutasd meg a fiókáidat!
A szajkó mindjárt elhozta az
egyik fiókáját és odaadta a rókának, hogy nézze meg, és
elrepült a másikért. Amikorra odavitte a másikat, a róka már
felfalta az elsőt. A szajkó odaadta a másodikat, és elrepült
a harmadikért. A róka pedig addig mesterkedett, amíg a madár el
nem hozta az összes fiókáját. Amikor ezt meglátta egy varjú, az
így szólt a szajkóhoz:
- Ostoba vagy, ostoba, a
fiókáidat felfalja a róka.
A róka a varjúhoz fordult:
- Mindjárt te is sorra
kerülsz, te utálatos.
Beszaladt a róka a mocsárba,
lefeküdt, kinyújtotta a nyelvét, és úgy tett, mintha már nem
élne. Odarepült a varjú, nézi - a róka nem él, és rászállt a
róka nyelvére. A róka, hopp, amint volt, elkapta a varjút.
- No, látod, megjártad, te
utálatos - mondta.
Széttépte a róka a varjút,
és elrohant az erdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése