442. mese

JUTALOM (Szavak száma: 316)

Egy béres, aki nem szerette a felügyelőjét, bosszút akart állni rajta. Egyszer a mezőn kint felvett egy szalmaszálat és az ujja köré tekerte. A felügyelő meglátta, hogy az ujján valami sárgállik, ezért megkérdezte:

­- Ember, mi az? Mutasd meg!

A béres a hóna alá dugta a kezét:

- Nem mutatom.

- Én így is tudom - mondta a felügyelő.

- Akkor mondd meg, hogy mi az!

- Erre jött a kisasszony és elejtette az aranygyűrűjét. Te megtaláltad, de nem mondtad meg. Én elmegyek az úrhoz, megmondom neki, hogy te megtaláltad a gyűrűt, de nem adtad vissza. Majd kapsz még ezért!

Elvezette a felügyelő a bérest az úrhoz, aki egész idő alatt kérlelte:

- Én láttam meg elsőnek a gyűrűt, osztozzunk meg a jutalmon!

- Meg lehet - mondta a béres.

Amikor beértek az udvarba, a felügyelő elmondta neki, hogy megtalálták a kisasszony gyűrűjét.

- Melyikőtök találta meg a gyűrűt? - kérdezte az úr.

- Én találtam meg, ő vette fel - mondta a felügyelő.

- Akkor egy-egy ökröt adok nektek!

A béres megszólalt:

- Én nem fogadok el ilyen ajándékot. A gyermekeim nem szoktak húst enni, és ha megkérnek, honnan szerzek mást?

A felügyelő odasúgta:

- Fogadd el, fogadd el, én megveszem tőled!

- Akkor adok nektek egy-egy hordó búzát.

A férfi megint nem akarja elfogadni:

- A gyerekek megszokják majd, hogy tésztát esznek, de honnan vegyek?

A felügyelő megint megszólalt:

- Fogadd el, fogadd csak el, én megveszem tetőled!

No, elfogadta, és megegyeztek.

- Akkor hol van az a gyűrű? - kérdezte az úr.

- Én semmiféle gyűrűt sem találtam - mondta a béres -, csak egy szalmaszálat tekertem az ujjamra.

Az úr megharagudott, és megparancsolta, hogy mindkettőt büntessék huszonöt-huszonöt korbácsütéssel. Előbb a felügyelőt intézték el. Meg akarták büntetni a bérest is, de az így szólt:

- Én neki adtam a saját jutalmamat.

Így állt bosszút a béres a felügyelőn.