AZ ÜRES PORTA (Szavak száma: 1184)
Hol volt, hol nem volt, ért
egyszer egy öregember, meg egy öregasszony. A férfinek volt egy
kutyája, a nőnek pedig egy kakasa. Ő ketten gyakran beszélgettek
arról, hogy melyik állatra van nagyobb szükség, melyik
hasznosabb.
- A kutya őrzi a házat -
mondta az öregember. - Maga keres csontot magának. De a te kakasod
annyi szemet felcsipeget, és még csak tojást sem tojik.
Megharagudott az öregasszony
a kakasra és elkergette:
- Te gazember, még csak
tojást sem tojsz, de annyi szemet felzabálsz!
Elment a kakas. Dalolva
lépdelt az erdőben. Találkozott a farkassal:
- Farkas, farkas, mássz be a
farkamba!
A farkas bemászott. Mennek
tovább, amikor találkoztak a medvével:
- Medve, medve, másszál be a
farkamba!
A medve is bemászott. Mennek
tovább, amikor találkoztak a rókával:
- Róka, róka, másszál be a
farkamba!
A róka is bemászott. Mentek,
mentek tovább, és elért a kakas egy nagy portához. Felrepült a
kerítésre és kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres
ez a porta.
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
A gazda megijedt hallva a
kakast, megharagudott, és ráparancsolt a szolgákra, hogy dobják
be a baromfiudvarra a tyúkok közé: hadd csípjék agyon a kakasok!
Amikor bedobták a kakast a baromfik közé, a tyúkok azonnal
kiabálni kezdtek, hogy itt van egy idegen kakas, és a kakasok
csipkedni kezdték. A kakas csak így szólt:
- Róka, róka, mássz ki a
farkamból!
A róka azonnal kimászott,
széttépte az összes tyúkot és kakast, felfalta őket, a
kerítésből kitépett egy lécet és visszafutott az erdőbe.
Reggel az úr mondta a szolgáinak:
- Eredjetek, dobjátok ki az
agyoncsipkedett kakast, mert még bűzleni fog!
A szolgák épp csak
kinyitották az ajtót, amikor a kakas, huss, huss, a fejük fölött
ki is repült. Felszállt a kerítésre és megint kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres
ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Az úr most azt parancsolta,
hogy a kakast a tehenek közé dobják, azok talán agyonöklelik. A
szolgák elkapták a kakast, behajították a tehénistállóba. A
tehenek csak feléje tartották a szarvukat, a kakas megszólalt:
- Medve, medve, gyere elő a
farkamból.
A medve előjött, és
széttépett minden tehenet. Reggel az úr ráparancsolt a szolgákra,
hogy dobják ki az istállóból a döglött kakast. Mihelyt csak
kinyitották a szolgák az ajtót, a kakas azonnal kirepült az
istállóból. A szolgák látják, hogy mindegyik tehén
szétmarcangolva fekszik. „Miféle kakas ez? - csodálkoztak a
szolgák -, a tyúkokat széttépte, a teheneket szétmarcangolta.”
Beszaladtak az úrhoz, elmondták neki. Az úr nem hisz nekik, talán
csak be akarják csapni. Elment maga is megnézni. Igaz,
mindegyik tehén élettelenül hever, szétmarcangolva.
Megijedt az úr, a kakas pedig felszállt a kerítésre és így
énekelt:
- Kukurikú, kukurikú, üres
ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Az úr megparancsolta, hogy
dobják be a kakast a lovak közé, hogy tapossák agyon. A szolgák
kergették, kergették a kakast egész nap, csak este sikerült
elkapniuk, és bedobták a lóistállóba. A lovak prüszkölnek,
patáikkal rugdalóznak, ugrálnak. A kakas meg ekkor így szólt:
- Farkas, farkas, gyere elő a
farkamból!
Előmászott a farkas,
széttépett minden lovat: a hátas lovakat is, a teherhúzókat is -
egyetlen egy sem maradt. Reggel a szolgák már félve mentek be az
istállóba megnézni, és tényleg, mindegyik ló döglötten
fekszik. Megrémültek a szolgák és futottak az úrhoz, hogy
elmondják:
- Uram, uram - mondták -,
micsoda szerencsétlenség: a kakas mindegyik lovat megölte.
A kakas közben kirepült az
istállóból, felszállt a kerítésre és kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres
ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát.
Az úr most megparancsolta,
hogy kapják el a kakast, és dobják bele a kútba, ott már
biztosan vége lesz ennek a kakasnak. Bedobták a kakast, az már
kezdett elmerülni, csapkodott a szárnyaival és kiabálta:
- Farkam, farkam, idd ki a
vizet,
Farkam, farkam, idd ki a vizet!
Farkam, farkam, idd ki a vizet!
A kakas farka elkezdte inni a
vizet, itta, itta, míg teljesen ki nem itta a kútból az összes
vizet. Ott járkált a kakas a száraz kútfenéken és kukorékolt.
Reggel az úr megparancsolja a
szolgáinak, hogy vegyék ki a kakast a kútból, mert megbüdösödik
a víz. A szolgák kinyitották a kutat, a kakas pedig a fejük
fölött kirepült onnan. Nézik a szolgák, a kút száraz.
Elmesélték az úrnak. Az már nem tudta, hogy mit tegyen egy ilyen
kakassal. Megparancsolta a szolgáknak, hogy fűtsenek be a
kemencébe, mintha kenyeret akarnának sütni, és dobják be a
kakast, hadd égjen el. Elkapták a kakast, bedobták a kemencébe. A
kemence nagyon forró, a kakas tollai kezdtek megpörkölődni, a
lába kezdett égni. A kakas felkiáltott:
- Farkam, farkam, engedd ki a
vizet,
Farkam, farkam, engedd ki a vizet!
Farkam, farkam, engedd ki a vizet!
A kakas farka kezdte kiengedni
a vizet, eloltotta a parazsat, kihűlt a kemence, és a kakas nem
égett el. Épen kirepült a kakas, és megint a kerítésen énekelt:
- Kukurikú, kukurikú, üres
ez a porta,
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
Kétségbe esett az úr,
nagyon megharagudott, nem tudta, hogy mit tegyen a kakassal.
Megparancsolta, hogy zárják be a pénzzel teli ládába, ott
biztosan megfullad. Elkapták, bezárták, lelakatolták. A láda
telis-tele van pénzzel, meg sem lehet mozdulni benne. A kakas ott
ezt mondta:
- Farkam, farkam, nyeld el a
pénzt,
Farkam, farkam, nyeld el a pénzt!
Farkam, farkam, nyeld el a pénzt!
A kakas farka csak falja,
falja a pénzt, végül mind elnyelte. Reggel az úr ráparancsolt a
szolgákra:
- Dobjátok ki a kakast a
ládából, nehogy megbüdösödjön a pénz!
Kinyitották a láda tetejét.
Látják, hogy a kakas még él, és huss, kirepült. A láda pedig
üres, egyetlen pénzérme sincs benne. Elmesélték ezt az úrnak.
Az úr megparancsolta, hogy kapják el a kakast, de az megint
felrepült a kerítésre, és máris kukorékolt:
- Kukurikú, kukurikú, üres
ez a porta!
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
Kukurikú, feldúlom én ezt a portát!
És a kakas átment a házakon.
Amikor odaért az ajtajukhoz, így kiáltott:
- Anyó, anyó, nyisd ki az
ajtót!
Az öregasszony meghallotta a
kakas hangját, gyorsan kinyitotta az ajtót, nagyon megörült, hogy
az elveszett kakas előkerült. A kakas pedig így szólt:
- Anyó, teríts le egy
lepedőt!
Az öregasszony leterített a
padlóra egy lepedőt. A kakas ráállt a lepedőre, és így szólt:
- Farkam, farkam, szórd ki a
pénzt,
Farkam, farkam, szórd ki a pénzt!
Farkam, farkam, szórd ki a pénzt!
A kakas farka kezdte szórni a
pénzt, egy egész halom összegyűlt, ott volt az összes pénz az
úr ládájából. Az öregasszony nagyon megörült, dédelgette a
kakast, búzával etette. Az öregember megirigyelte az
öregasszonyt. Elkergette a kutyáját:
- Eredj te, lustaság, talán
te is hozol nekem valamit.
Kiment a kutya a trágyadombra,
leült és így szólt:
- Farkam, farkam, nyeld el
mind a trágyát,
Farkam, farkam, nyeld el mind a trágyát!
Farkam, farkam, nyeld el mind a trágyát!
A kutya farka elnyelte az
egész trágyadombot. A kutya azonnal hazament és így kiáltott:
- Apó, apó, nyisd ki az
ajtót!
Az öregember boldogan
kinyitotta az ajtót:
- Kutyuskám, te jó, itt vagy
megint. Mit hoztál nekem?
- Apó, terítsd a padlóra az
abroszt!
Az öregembernek nem volt
abrosza, ezért átszaladt a szomszédhoz, kért egyet, és
kiterítette kutya alá. A kutya pedig így szólt:
- Farkam, farkam, ereszd ki a
trágyát,
Farkam, farkam, ereszd ki a trágyát!
Farkam, farkam, ereszd ki a trágyát!
És a farka kiengedett egy
nagy halom büdös trágyát. Megharagudott az öreg a kutyára, és
elkergette, az öregasszony pedig a kakasával ezután még sokáig
boldogan élt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése