419. mese

HOGYAN KERESETT SZERENCSÉT? (Szavak száma: 712)

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember. Sehogyan sem tudott megélni - nem volt kenyere, a háza is nagyon rossz állapotban volt. Egyszer mondta neki a felesége:

- Elmehetnél valahová, talán megtalálnád a szerencsét.

- Rendben van. Elmegyek, megpróbálom - mondta a férfi.

És el is indult, a kezében egy bottal.

Megy, mendegél és rátalál egy öregasszonyra, aki beleesett az árokba. Amikor odaért hozzá, az a nő kérlelni kezdi:

- Jó ember, segítsél rajtam!

A férfi kihúzta az árokból, felállította az úton és mondta neki:

- Anyó, most menjél nyugodtan, jó egészségben, tovább!

- Ember, és te hová mész? - kérdezte az öregasszony.

- Szerencsét keresni.

- Jól van, adok neked egy kevés, nem friss kenyeret, egy kis üveg vizet és egy nagyon öreg fésűt. Ha útközben találkozol egy éhes emberrel, adj neki ebből a kenyérből, ha szomjassal találkozol, adj neki inni, ha nincs mivel rendbe tenni a haját, add oda neki a kefét!

A férfi mindent beletett a táskájába, és elment.

Ment, mendegélt, eljutott egy erdőhöz. Látja, hogy az erdőben egy fatönkön ül egy ember, a hasát fogja és jajgat:

Megettem egy fatönköt,
Egy másikat megrágtam -
Mégsem laktam jól!

Odament hozzá a férfi és megkérdezte:

- Miért jajgatsz?

Az elismételte:

Megettem egy fatönköt,
Egy másikat megrágtam -
Mégsem laktam jól!

- Adok én neked egy kis kenyeret, azzal talán jóllaksz.

Elővette a kenyeret és odaadta az éhesnek. Az megette, és mindjárt jóllakott és boldognak érezte magát. Megköszönte az embernek:

- Mivel fizessem meg? Adok neked egy tölgyfa botot. Amikor hazamész, koppintsd meg vele háromszor a földet!

Az ember tovább indult. Elért egy tóhoz. Látja, hogy ott fekszik egy ember, a bajusza egyik vége a földön, a másikkal az eget támasztja. És jajveszékel:

Kiittam a tavat,
Kiittam a folyót
Mégis szomjas vagyok.

Az ember megkérdezte:

- Miért jajveszékelsz ilyen nagyon?

Az csak ordította a magáét:

Kiittam a tavat,
Kiittam a folyót,
Mégis szomjas vagyok.

- Adok én neked egy kis vizet, idd meg, és biztosan többet nem akarsz majd!

Az ember elővette a kis üveget, és átadta a szomjazónak.

Miután jót húzott az üvegből, el is múlt a szomja, és a bajsza mindkét vége az ég felé meredezett.

- Köszönöm, köszönöm, jó ember, hogy megitattál. Adok neked egy kis zacskót homokkal és kavicsokkal. Ha bármire is szükséged lesz, rázd csak meg ezt a zacskót, és mindent meg­találsz!

Az ember megint tovább indult. Az erdőnél meglátott egy lányt, aki egy fa ágaiba akadt, és jajveszékel:

Fésülnek engem az északi szelek,
Fésülnek engem a heves esők,
De a hajam mégis mindig kócos!

Odament hozzá az ember és megkérdezte:

- Miért jajveszékelsz ilyen nagyon?

A lány csak ismételgette a magáét:

Fésülnek engem az északi szelek,
Fésülnek engem a heves esők,
De a hajam mégis mindig kócos!

- Adok én neked egy fésűt, hogy megfésülködj.

Odaadta a lánynak a fésűt. Az nagyon szépen megfésülködött, hosszú copfot font magának. Boldogan így szólt:

- Jó ember, a te jó tettedért én adok neked három tölgyfalevelet. Ha hazamész, ezeket a leveleket tedd be a szekrénybe, ahol a ruháidat tartod.

A férfi hazaindult az ajándékokkal, a bottal, a zacskóval és a három tölgylevéllel. Amikor a házához ért, a bottal háromszor megkopogtatta a földet. Nagyon szép palotát pillantott meg maga előtt, és a felesége pedig a legszebb nővé változott. A férfi meglepődött.

- Hol voltál? Nézz csak körül, micsoda házad lett! - mondta a nő.

- Ez a bot építette fel a házat. Még más ajándékot is hoztam - mondta és megmutatta a zacskót.

Csak megrázta, és látja, tele van arany pénzzel, még a tetején is szóródik kifelé. Ezen a pénzen mindenféle ételt, italt vettek maguknak. Ettek, ittak, amire csak kedvük támadt.

- Van még egy ajándékom - mondta a férfi.

Megmutatta a három falevelet, és a feleségére parancsolt, hogy nyissa ki a szekrényt. A szekrényben a nő viseltes ruhája, a férfi nadrágja, mellénye volt. Betette azokat a faleveleket, becsukta a szekrény ajtaját, majd a feleségéhez fordult:

- Eredj, nézd meg, mi van ott, és vedd ki magadnak, ami megtetszik!

A nő kinyitotta a szekrényajtót, még meg is rémült - selyem, posztó anyagok fekszenek ott, mindenféle ruha, öltöny.

Mindketten felöltöztek, meghívták a szomszédokat, nagy lakomát rendeztek. Énrólam sem feledkeztek meg. Én is ott voltam, ettem, ittam annyit, amennyi csak a számba fért.