AZ ELVARÁZSOLT LÁNY MEG A SÁRKÁNY (Szavak száma: 1702)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer egy halász, aki a tengerparton lakott, és két fia volt:
Petras és Jonas. Ők hárman ott halászgattak minden nap, de ebből
sehogyan sem tudtak megélni - mindig csak szegények, nagyon
szegények maradtak. Egy alkalommal, amint ott halászgattak, egy
csónakon odaúszott hozzájuk egy öregember, elkezdett beszélgetni
velük, kérdezősködött.
- Hogyan megy itt a sorotok?
Jócskán fogtok halat? Gazdagon éltek?
A halász így felelt:
- Éjjel-nappal halászunk,
fogunk is halat, de alig-alig tudunk megélni. Szegények vagyunk,
apó!
- Add nekem az idősebb
fiadat, Petrast - mondja az öregember. - Én megfizetek neked. Adok
egy szakajtó aranypénzt, és megmondom, hogy hogyan lehetsz gazdag.
A halász gondolkodott így,
gondolkodott úgy, végül megszólalt:
- No odaadom, de öreg, hová
viszed a fiamat?
Az öreg így felelt:
- Ne félj, apa, a fiadnak jó
sora lesz. Amikor csak kedve támad, elhozom hozzád, hogy
meglátogasson.
No, megegyeztek. Az öregember
fizetett neki egy szakajtó aranyat, és mondta:
- Többet ne halásszál,
hanem nyissál kocsmát, ott a borkimérésben meg is gazdagszol.
És az öregember elvitte
magával Petrast, a halász pedig ezután már nem halászott.
Kocsmát nyitott.
Az öregember csónakon ment
három napig Petrasszal át a tengeren, az óceánon, és eljutott
egy palotához: a házak egészen a víz mellett álltak, föld pedig
egy csepp sem volt, ahová letehetnéd a lábad. Akkor az öregember
mondja Petrasnak:
- Te szállj ki és menj be!
Én kikötöm a csónakot.
Petras azonnal belépett a
csónakból a házba. Járkál és nézelődik, de a ház üres,
egyetlen egy ember sincs ott. Az asztalon azonban van enni- és
innivaló, várja, várja az öreget, de az csak nem jön. Kinyitja
az ajtót és arra néz, ahol hagyta, hogy kikösse a csónakot, de
nincs már ott. Arrébb néz a tengerre, hát látja, hogy messze
van, már csak a csónak látszik.
No, amint egyedül maradt itt,
nem tudja, hogy mihez is kezdjen. Járkál fel-alá, sétálgat a
házban, ahol senki sincs, ez minden. Olyan szomorúság lett úrrá
rajta, hogy aznap nem is evett. Az ágy is meg volt vetve. Amint
leszállt az este, besötétedett, félni is kezdett. No, most mit
tegyen - lefekszik az ágyba, betakarózik és fekszik. Egyszerre
megérezte, hogy van ott valaki. Kinyújtotta a kezét, megfogta a
hajfürtjét. Megérezte, hogy egy nő az. Azonnal felkelt, lámpát
gyújtott, nézi, de senki sincs. Ha már senki sincs, akkor
elgondolkodott: lehet, hogy csak álmodtam. És megint lefeküdt.
Amint lefeküdt, valaki megint tesz-vesz a közelében. No, nem szól,
semmit sem mond. Így töltötte el fekve ezt az éjszakát. Reggel,
amint pirkadt, felkelt - az asztalon van ennivaló, ott gőzölög a
meleg étel, hideg étel is van - evett, amennyi csak belefért, és
megint járkál a házban, és állandóan csak abban reménykedik,
hogy valahol talál egy embert, de nincs, és nincs. Eljött a dél.
Megint van enni‑ és innivalója, amit csak akar, vacsorája is
van, és éjjel megint eljön a láthatatlan nő.
Leélt ott egy egész évet,
már megszokta, hogy neki itt jó dolga van. Azonban egy év múlva
vágyakozni kezdett az apja, az anyja és a fivére után. Olyan
nagyon vágyakozott, hogy akár csak egy pillanatra megláthassa
őket. Akkor az öregember eljött a csónakján és mondja neki.
- Tehát, Petras, el akarsz
menni meglátogatni a szüleidet, megnézni, hogy most hogyan élnek?
Petras azt felelte, hogy
nagyon akar. Az öregember azonnal beültette a csónakba, és viszi,
de útközben így beszél:
- Az apádnak és az öcsédnek
elmondhatod, hogy hogyan élsz, de az anyádnak ne mondd el!
Megérkezett, de nem találta
a régi helyen a szüleit. A városban éltek, egy nagy kocsmát
béreltek, és gazdagok voltak. Ott vendégeskedik náluk,
kérdezik, hogy hogyan él most. Az apjának és az öccsének
elmondja, hogy így és így: éjjel mindig meglátogatja őt egy
láthatatlan valaki. Azok ketten elnevetik magukat, és mondják:
- Jó ott neked, mégsem
egyedül élsz.
Később az anyja kezdi
faggatni:
- Gyermekem, miért beszélsz
velem ilyen keveset? Miért nem mondod meg nekem, hogy hogyan is
élsz?
Az anyja egyre csak sírva
kérdezgeti, így a falhoz szorította. Végül Petras mindent
elmondott neki. Akkor az anyja mondja:
- Én mindjárt elmegyek a
paphoz, ő majd tudja, hogy mit kell tenni.
Az anya el is ment azonnal a
paphoz, mindent elmesélt. Akkor a pap kioktatta: ha most odamegy,
el kell vinni magával egy megszentelt viaszgyertyát, nappal meg
kell gyújtani és le kell takarni, de éjjel, amikor úgy érzi,
hogy valaki van a szobában, vegye le a gyertyáról a fedőt. Petras
elbúcsúzott a háziaktól, és megint elutazott azzal az
öregemberrel. Az öreg elvitte a házig, beengedte, de ő maga
megint elment a csónakjában. Petras nappal meggyújtotta a gyertyát
és betette egy bögre alá, várta az éjszakát. Éjjel lefeküdt
az ágyába, és egyszerre megérezte, hogy valaki ott van mellette.
Azonnal levette a bögrét a gyertyáról, látja, hogy egy szép
lány van a szobában, szőke copfja van, mellette áll. Sírva
fakadt, és veszekedni kezdett.
- Ahogy kibírtad azt az évet,
hogy nem láttál, ezt a másikat is ki kellett volna bírnod, akkor
már vége lenne a varázslatnak. Akkor neked is, nekem is jó lenne,
de most elvesztettél engem, és te magad is elvesztél. Hiszen nem
is tudod, hogy minden nap tizenkettőkor ideúszik hozzám a
tizenkétfejű sárkány. Addig, ameddig te engem nem láttál, ő
sem látott téged, de most, hogy megláttál, ő is meg fog téged
látni. Ma téged is és engem is felfal.
És Petras most sajnálja,
hogy mindezt elmondta az anyjának. Ha nem mondta volna el, akkor az
anyja meg a pap nem oktatta volna ki erre és minden jól végződött
volna. Végül megharagudott rá a lány és így szólt:
- Jobb, ha csak egyedül
pusztulsz el, mint mindketten - és belökte Petrast a vízbe. A fiú
nagyon jól tudott úszni, hát úszott-úszott, és meg-megpihent a
vízen. Így úszott három napig, majd eljutott egy szigethez. Már
nagyon elfáradt és megéhezett. Miután kimászott arra a szigetre,
körbenézett, hogy talál-e legalább egy madártojást. Itt
találkozott az öregemberrel, aki megkérdezte:
- Hát te, Petras, hogyan
kerültél ide, erre a szigetre?
Mindent elmesélt: hogy ki és
hogyan oktatta ki, hogy mit tett, és hogyan is jutott a szigetre.
Akkor az öregember mondja neki:
- Látod, nem megmondtam
neked, hogy az anyádnak ne meséld el, hogy hogyan élsz ott. Nem
hallgattál énrám, öregre. Most akár mit is teszel - mondja
tovább az öreg -, ami megtörtént, az úgy is marad. Most odaadom
neked ezt a gombolyagot, ha ezt letekered, azzá változhatsz, amivé
csak kedved támad.
Átvévén tőle a
gombolyagot, gondolt egyet, és azon nyomban a leggyorsabb madárrá
változott. Elrepült ahhoz a lányhoz. Amint megpillantotta, kérdi
a lány:
- Hogyan kerülsz te megint
ide?
Ő elmesélte neki, hogy mi
történt, hová úszott el, hogyan adta az öregember neki ezt a
gombolyagot, és hogy ő most átváltozhat mindenné, amivé
csak akar. Mondja a lány:
- No, jól van. Ma tizenkét
órakor idejön a sárkány, te pedig változz át csalogánnyá és
szállj fel arra a hársfára, ami a háztól nem messze áll.
Énekelj! És amikor kimegy, hogy megnézzen, akkor te repülj el.
Petras mondja neki:
- Te meg kérdezd meg tőle,
hogy hol van a halála.
Délben habzani, háborogni
kezdett a víz, és előbújt a vízből a szörnyűséges
tizenkétfejű sárkány. Miután bement a házba, beszélgetett
azzal a lánnyal. Petras pedig csalogánnyá változva énekelt azon
a hársfán nagyon szépen. Mondja a sárkány:
- Oh, milyen szépen énekel
itt ez a kismadár!
És kiment, hogy megnézze, de
a madár azonnal elrepült, és ennyi volt! Akkor a sárkány megint
bement, a lány pedig kérdi tőle:
- Tudod, mire gondoltam? Hol
lehet a te halálod?
- Ebben a pohárban - mutatja
a sárkány.
Miután elmúlt a dél, a
sárkány lemerül a vízbe. Petras átváltozik emberré, és
következő délig nyugodtan élnek kettesben. A lány pedig azt a
poharat ölelgette és várta a sárkányt. Petras megint csalogánnyá
változik, felrepül a hársfára és énekel. Délben felmerült a
tengerből a sárkány, és miután bement a lányhoz, kérdezi:
- No, miért szorongatod úgy
azt a poharat?
- Hát, ha szeretlek téged,
akkor a halálodat is szeretem.
A sárkány elnevette magát:
- Hogyan lenne itt a halálom?
A halálom abban a hársfában van, amelyiken az a madár olyan
szépen énekel.
Miután elmúlt a dél, a
sárkány megint elmerült a tengerben, és ezek kettesben pedig
élnek, mint emberek. Reggel a lány a hársfát ölelgeti. Megint
jön a sárkány és kérdi:
- No, miért szorongatod úgy
azt a hársfát?
- Hát, ha szeretlek téged,
akkor a halálodat is szeretem.
A sárkány mondja:
- Az nem az én halálom. Az
én halálom Franciaországban van, ott egy hegyi réten tizenkét
ökör legel, mellettük áll tizenkettő, vízzel teli vödör. Ha
megennéd azt a tizenkét ökröt és kiinnád azt a tizenkét vödör
vizet, akkor már harcolhatnál ellenem. Harc közben kirepülne
belőlem egy kacsa. Ha te elfognád azt a kacsát, és felvágnád,
találnál benne egy tojást, azzal a tojással már megölhetnél,
mert az az én halálom.
Miután mindezt elmesélte a
sárkány, és az óra elütötte a tizenkettőt, visszamerült a
vízbe. Petra azonnal átváltozott a leggyorsabb madárrá és
elrepült Franciaországba arra a hegyre, megtalálta a tizenkét
ökröt és a tizenkét vödör vizet. Mindjárt levágta az összes
ökröt, kiitta a vizet mind a tizenkét vödörből, és érzi, hogy
már olyan erős, hogy a világon senki sem szállhat szembe
vele. Azonnal visszaváltozott a leggyorsabb madárrá és
visszarepült a lányhoz.
- No, most már megbirkózhatom
azzal a sárkánnyal - mondja Petras.
Amikor eljött a dél,
megmozdult a víz, és amikor kimászott a sárkány, mindjárt
észrevette Petrast. Meglátván őt, fel is kiáltott:
- Miért jöttél el az én
királyságomba? Ki engedett ide be téged?
Azonnal Petrasra támadt, de
az tartja magát, és birkóznak, birkóznak. Amint birkóznak, huss,
egyszerre kirepült a sárkányból egy kacsa. Petras azonnal héjává
változott, hopp, a kacsára, lehozta a földre, széttépte, kiesett
a tojás. A sárkány menekül tőle, úszik a tengeren, de Petras
macskává változik. Miután utolérte, hozzávágta a tojást,
amivel agyon is verte. Mihelyt megölte a sárkányt, a tenger
már ott sem volt, szárazföld volt a helyén. Ez most Amerika.
Petras pedig megesküdött a lánnyal.
Én is ott voltam a
lakodalomban, ettem, ittam, lefolyt a szakállamon, a számba egy
csepp sem jutott. Petras lett Amerika királya. Ott termett egy
hadsereg, ágyúkból kezdtek lövöldözni. Engem betettek az egyik
ágyú csövébe, és amikor kilőttek, és repültem, és elrepültem
ide Vilniusba, hogy elmondjam nektek ezt a mesét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése