A BOLOND NŐVÉR (Szavak száma: 1154)
Élt egyszer három nővér. A
legfiatalabb gyengeelméjű volt, és ezért a nővérei sértegették,
élősködtek rajta, bolondnak nevezték.
A legidősebbnek volt egy
kisfia.
Egyszer az idősebb nővérek
elmentek a folyóhoz, mosni a fehérneműt, és elvitték a
kisgyereket is, hogy megfürdessék. Odajött a bolond lány és
mondja:
- Nővérkéim, miért
mossátok a kisfiút ilyen fehérre? Ha meglátják a hattyúk,
elviszik, mint a saját gyermeküket.
A nővérek nem válaszoltak a
bolond húguknak. A gyereket nagyon fehérre mosták, lefektették
a partra, majd mentek mosni a ruhát. Akkor odajött a hattyúvá
változott boszorkány, és ellopta a gyereket. A nővérek, miután
kijöttek a partra a fehérneművel, látják, hogy nincs ott a
gyerek.
- Hol a gyerek? Hol a gyerek?
- kiabáltak.
- Mondtam, hogy ne mossátok
ilyen fehérre - mondta a bolond. - Amint lemostátok, iderepült a
boszorkány hattyú képében, és elvitte a gyereket.
- Én elmegyek, megkeresem -
mondta a fiatalabb nővér. Levágott magának egy darab szalonnát,
leszelt egy karéj kenyeret, és elindult. Abba az országba ment,
ahol sok körte, alma, meggy termett, hogy az ágak csak úgy
hajladoztak a rengeteg gyümölcstől.
- Kislány, húgocskám, szedd
le a gyümölcseimet, könnyítsd meg a terhemet - kérte egy
körtefa.
- Nincs időm - felelte, és
sietve tovább ment.
Ahogyan így haladt, elérte
az almafát.
- Kislány, húgocskám, szedd
le a gyümölcseimet, könnyítsd meg a terhemet!
- Nincs időm - vágott
vissza, és sietve tovább ment.
Távolabb egy süteménnyel
teli kemencét talált.
- Kislány, húgocskám, szedd
ki belőlem a süteményt, hogy el ne égjen!
- Nincs időm - felelte, és
sietve tovább ment.
Végül eljutott egy tarka
tehénhez a legelőn.
- Kislány, húgocskám,
fejjél meg, könnyítsd meg a terhemet - kérte a tehén.
- Nincs időm - felelte, és
sietve tovább ment.
Amint így ment, kezdett
besötétedni. A lány meglátta egy lámpa fényét, és abban az
irányban ment. Hamarosan eljutott egy kunyhóhoz. Ott az ajtó
mellett állt egy kemence. A kemencén egy nagy cirmos kandúr
szundított, a sarokban egy rakás fahasáb volt. A szoba végében,
a padon feküdt a boszorkány és mellette volt hozzá simulva a
gyerek. A boszorkány megpillantván a vendégét, mondja:
- Gyere, kislányom, vakard
meg a fejemet. Ha nem akarod kézzel, vegyél egy fahasábot a
sarokból.
A lány felemelt egy
fahasábot, és vakarta a boszorkány fejét. A boszorkány
elszundított, majd elaludt. Akkor a lány felkapta a gyereket, és
kiszaladt. Felébredt a boszorkány, felült a kenyérlapátra,
és repült a lány meg a gyerek után. A lány már odaért a
tehénhez. Hallja a mögötte repülő boszorkányt. Odaszaladt a
tehénhez, és felkiáltott:
- Tarka tehénke, ments meg a
boszorkánytól!
- Nem fejtél meg, nem
mentelek meg - felelte a tehén.
A lány odaszaladt a
kemencéhez:
- Kemence, kemencécske, ments
meg a boszorkánytól!
- Nem szedted ki a süteményt,
nem mentelek meg - felelte a kemence.
A lány odaszaladt az
almafához:
- Almafa, almafácska, ments
meg a boszorkánytól!
- Nem könnyítetted meg a
terhemet, nem mentelek meg - felelte az almafa.
A lány odaért a körtefához:
- Körtefa, körtefácska,
ments meg engem a boszorkánytól!
- Nem könnyítettél a
terhemen, nem mentelek meg - felelte a körtefa.
A boszorkány utolérte a lány
és elvette a gyereket.
A lány a gyerek nélkül tért
haza, és mindent elmesélt. Akkor a bolond lány megszólalt:
- Ha adtok nekem egy kis
szalonnát és kenyeret, akkor elhozom a gyereket.
Elgondolkodtak a nővérek:
- No, elmehetsz - mondták.
Adtak a bolondnak egy darab
szalonnát meg egy szelet kenyeret, és eleresztették.
Megy a bolond lány, és
szalonnát eszik kenyérrel. Odaér a körtefához.
- Kislány, húgocskám, szedd
le a gyümölcsöket, könnyítsd meg a terhem - kérte a körtefa.
- Milyen szép körte! -
csodálkozott a bolond lány. - Jól van, fácska, azonnal.
És a lány megrázta a fát,
lerázta a körték nagyobb részét. Szedett magának egy kötényre
való körtét, és ment tovább. Közben jóízűen eszegetett.
Aztán odaért az almafához.
- Kislány, húgocskám, szedd
le a gyümölcsöket, könnyítsd meg a terhem - kérte az almafa.
- Milyen szép alma! -
csodálkozott a bolond lány. - Jól van, fácska, azonnal.
És a lány megrázta a fát,
lerázta az almák nagyobb részét. Szedett magának egy kötényre
való almát, és ment tovább. Közben jóízűen eszegetett.
A bolond lány hamarosan
eljutott a kemencéhez.
- Kislány, húgocskám, szedd
ki a süteményt, nehogy megégjen - kérte a kemence.
- Milyen szép sütemény! -
csodálkozott a bolond lány. - Jól van, kemencécske, azonnal.
A bolond lány kivette a
sütemény a kemencéből. Vett magának egy kötényre való
süteményt.
Végül a lány odaért a
tehénhez.
- Kislány, húgocskám,
fejjél meg, könnyítsd meg a terhem - kérte a tehén.
- Jól van, tarka tehénke,
megfejlek, megkóstolom a meleg tejet - felelte a lány.
A sütemény héjába fejte az
édes tejet, ivott belőle, és ment tovább.
Amint így megy, kezd
sötétedni. A bolond lány megtalálja az erdőben a boszorkány
kunyhóját. A boszorkány a lócán feküdt, és mellette volt
a gyerek. Meglátta a vendéget és mondja neki:
- Gyere, kislány, vakard meg
a fejemet! Ha nem akarod kézzel, vegyél a sarokból egy fahasábot.
A bolond lány vett a sarokból
egy fahasábot, és megvakarta a boszorkány fejét. A boszorkány
elszundított, majd elaludt. A lány a padlóról felvett agyaggal
betapasztotta a boszorkány szemét, a macskának adott egy kis
szalonnát, ami még megmaradt. Felkapta a gyereket, és elszaladt.
Felébredt a boszorkány, leugrott a lócáról, de nem tudta
kinyitni a szemét. Amikor megértett, hogy a szemét leragasztották
agyaggal, felkiáltott:
- Jaj, az a gonosz, itt volt,
leragasztotta a szemem. Cicuskám, gyere ide, vakard le!
- Nem, nincs időm - nyivákolt
a macska. - Szalonnát eszem.
- Majd később megeszed,
cicuskám. Gyere gyorsabban és vakard le a szememről az agyagot.
- Nem, nincs időm - nyivákolt
megint a macska. - Szalonnát eszem. Majd ha megettem, levakarom.
A boszorkánynak várnia
kellett, míg a macska meg nem ette a szalonnát. Amikor a macska
levakarta a szeméről az agyagot, a boszorkány felült a
kenyérlapátra, és elrepült a bolond lány után. A lány már a
tehén mellett volt, amikor meghallotta, hogy jön a boszorkány.
Odaszaladt a tehénhez, és felkiáltott:
- Tarka tehénke, ments meg a
boszorkánytól!
- Mivel meghallgattál engem,
én is segítek rajtad - felelte a tehén. Elállta az utat, öklelni
kezdett, és nem engedte tovább a boszorkányt.
A bolond lány odaszaladt a
kemencéhez.
- Kemence, kemencécske, ments
meg a boszorkánytól!
- Mivel meghallgattál engem,
én is segítek rajtad - felelte a kemence, és tégladarabokkal
verni kezdte a boszorkányt, nem engedte tovább.
A bolond lány odaszaladt az
almafához.
- Almafa, almafácska, ments
meg a boszorkánytól!
- Mivel meghallgattál engem,
én is segítek rajtad - felelte az almafa, és az ágaival kezdte
verni a boszorkányt, nem engedte tovább.
A bolond lány odaszaladt a
körtefához.
- Körtefa, körtefácska,
ment meg a boszorkánytól.
- Mivel meghallgattál engem,
én is segítek rajtad - felelte a körtefa, és elállta a
boszorkány útját, az oldalával lökdöste.
A boszorkány már kifogyott
az erejéből. Lezuhant a körtefa alá a földre, és kilehelte a
lelkét. A bolond lány boldogan vitte a gyereket épen és
egészségesen az anyjához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése