Petőfi Sándor: János vitéz (Szavak száma:
150)
24. rész
Vitte az óriás János
vitézünket;
Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett,
Három hétig vitte szörnyü sebességgel,
De a tulsó partot csak nem érhették el.
Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett,
Három hétig vitte szörnyü sebességgel,
De a tulsó partot csak nem érhették el.
Egyszer a távolság
kékellő ködében,
Jánosnak valami akad meg szemében.
“Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.
“Biz az csak egy sziget,” felelt, aki vitte.
Jánosnak valami akad meg szemében.
“Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.
“Biz az csak egy sziget,” felelt, aki vitte.
János ezt kérdezte:
“És micsoda sziget?”
“Tündérország, róla hallhattál eleget.
Tündérország; ott van a világnak vége,
A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”
“Tündérország, róla hallhattál eleget.
Tündérország; ott van a világnak vége,
A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”
“Vigy oda hát engem,
hűséges jobbágyom,
Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”
“Elvihetlek,” felelt az óriás neki,
“De ott életedet veszély fenyegeti.
Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”
“Elvihetlek,” felelt az óriás neki,
“De ott életedet veszély fenyegeti.
Nem olyan könnyű ám a
bejárás oda,
Őrizi kapuját sok iszonyú csoda...”
“Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig;
Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”
Őrizi kapuját sok iszonyú csoda...”
“Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig;
Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”
Szófogadásra igy inté
az óriást,
Aki tovább nem is tett semmi kifogást,
Hanem vitte őtet és a partra tette,
És azután utját visszafelé vette.
Aki tovább nem is tett semmi kifogást,
Hanem vitte őtet és a partra tette,
És azután utját visszafelé vette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése