A seregély (Szavak száma: 274)
A madarak szeretik az emberi hangot
utánozni, különösen a seregély, ki tisztán és érthetően ejti ki a szavakat.
Egy madárkereskedőnek volt egy ilyen
seregélye élénk, fecsegő madár. Kora reggel, ha gazdája a boltot kinyitotta,
ezzel fogadta: «Jó reggelt, kedves gazdám, jó reggelt!»
S ha valaki a szomszédból átszólott a
madárkereskedőnek, a seregély mindig valami hamissággal felelt.
Nagy híre kerekedett az okos
seregélynek. Mindenki látni kivánta a madarat, csak úgy tódúltak a boltba,
persze vásároltak is.
Nem is győzte a madárkereskedő
seregélyét kényeztetni és dicsérni, a ki az ő vagyonát megalapította. Föltette
magában, hogy hálás lesz a seregély iránt.
A madárkereskedővel szemben lakott egy
előkelő úr, kinek Flóra nevű leánykája szintén nagy gyönyörűséggel hallgatta a
seregély csevegését. Megkérte édes atyját, hogy vegye meg neki a seregélyt. A
madárkereskedő eleinte sehogysem akart kedves madarától megválni, de
addig-addig, hogy mégis eladta.
Flóra édes atyjának nemsokára el
kellett utaznia. Mikor visszatért, azt vette észre, hogy Flóra már nem törődik
annyit madarával. Később kimentek az erkélyre, a hol a seregély aranyos kalitkában
ide s oda ugrált. Alig, hogy Flórát észre vette, rögtön megszólalt: «Flóra
rossz», «Flóra engedetlen».
Flóra atyja csodálkozva nézett, hol a
madárra, hol leányára, sehogyse tudta, mit jelentsen ez a beszéd. Az ő jó, kis
Flórája, a kire sohase volt panasz, megváltozott volna az ő távollétében? Hogy
valami történt arról meg volt győződve.
Hivatta a Flóra nevelőnőjét, ki azután
elmondta, hogy Flóra engedetlen volt édes atyja távollétében. A madár a
nevelőnő szavait megtanulta.
Flóra atyjának elborult az arcza, de
Flóra hozzá futott, átölelte s könnyek közt kért édes atyjától bocsánatot.
Édes atyja megbocsátott. A seregély nemsokára így csevegett: «Flóra kedves»,
«Flóra engedelmes».
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése