88. mese

A tündér és a virágok (Szavak száma: 273)

Kis babám.
Piroskám,
Hallgass rám!
Egy mesét -
Oh be szép!
Tanúltam a kis angyaltól,
Igen, igen, attól, attól!
Elmondom,
Galambom,
Hallgass, figyelj csendesen:
Úgy mondom csak szívesen...

Piczi tündér vándorlóban
Ágról ágra szállott,
Mint a lepke, úgy szerette
A sok szép virágot.
Georginák büszke serge
Hívta, csalogatta...
“Szépek vagytok, - szólt a tündér, -
Ámde hát mi haszna:
Szépségetek illat nélkűl
Bizony nem kell nékem;
Százszor szebbet lelhetek az
Erdőn, vagy a réten.”

És kitárta kelyhét
A királyi rózsa:
Jöszte, édes tündérkém,
Illatot végy róla!
A rózsának szép ruhája,
Pompás az illatja...
“Nem kell, nem kell, - szólt a tündér
Mert tövis van rajta!”
És repűlt a piczi tündér
Erdőn, bokron által,
Nem törődve, nem gondolva
Tarka, sok virággal,
Egyik szép, de illat nélkűl,
Másik nagyon büszke;
Ez itt szép is, illatos is -
Jaj - de szúr a tüske!
Hát ott mi van
A bokorban?
Olyan szépen kékűl,
Mintha színét,
Ékét, díszét -
Hozta volna az égbül;
Olyan kicsi,
Olyan piczi
A nagy zöld mezőben,
A ki látja,
Megkivánja
Arra elmenőben.

Oh, de pompás,
Biz ez nem más:
Szerény ibolyácska!
Épen olyan,
De komolyan,
Mint egy piczi lányka.
Oh be édes,
Oh be kedves
A lég is körűlte!..
És odaér
A kis tündér
Nagyon megörűlve,
“Szép ibolyám, kis virágom,
Legszebb virág a világon,
Illatosan, tövis nélkűl -
Honnan jöttél, tán az égbűl?
Akárhonnan, én nem kérdem,
Itt rejtőzöl nagy szerényen:
Én tégedet megáldalak,
Szeressenek, csudáljanak!

Kis babám,
Piroskám,
Hogy tetszett a mondókám?
Akár tetszett, akár nem,
Én már mostan bevégzem:
Édes piczi, piros lányka,
Légy te is kis ibolyácska!