Nagyapó
sípja (Szavak száma: 291)
Nagyapó
mesélget a kis Tercsikének,
Ugy foly ajkán a szó, mint a legszebb ének:
Ugy foly ajkán a szó, mint a legszebb ének:
“Mi
van nekem, mi van? Egy szép ezüst sípom.
A kit csak akarok, vele előhívom.
A kit csak akarok, vele előhívom.
Fúvok
bele egyet; itt terem a szabó,
Hozza az új ruhát... “Tessék, öregapó!”
Hozza az új ruhát... “Tessék, öregapó!”
Fúvok
bele kettőt: kopogtatnak mindjárt,
Jön a csizmadia, hozza az uj csizmát.
Jön a csizmadia, hozza az uj csizmát.
Fúvok
bele hármat: jön a boltoslegény,
Hosszú zsák a hátán, csak ugy görnyed szegény.
Hosszú zsák a hátán, csak ugy görnyed szegény.
S
kirakja a fügét, szentjános-kenyeret,
A czukros mandulát, mit a gyermek szeret.
A czukros mandulát, mit a gyermek szeret.
Fúvok
bele tizet, fúvok bele százat:
Teli hordják jóval ezt az egész házat.”
Teli hordják jóval ezt az egész házat.”
Tercsike
a mesét ügyelve hallgatja
S nagyapó szakállát körülczirógatja:
S nagyapó szakállát körülczirógatja:
“Hol
az az ezüst síp, édes öregapó?”
“Itt van a zsebemben, őrzi egy kis manó!”
“Itt van a zsebemben, őrzi egy kis manó!”
“Ej,
ha belefúnál, de nagyon szeretném!”
“Alszik most, ne bántsuk, aranyos kis gerlém!”
“Alszik most, ne bántsuk, aranyos kis gerlém!”
S
délután elszunnyadt nagyapó is szépen,
Álmodik gyönyörűt diófa karszékben.
Álmodik gyönyörűt diófa karszékben.
Tercsikének
a síp nem megy ki fejéből,
Kiveszi csöndesen nagyapó zsebéből.
Kiveszi csöndesen nagyapó zsebéből.
Sipol
is a síppal, nagy örömmel fújja,
De csak nem jön senki, belé is kezd újra.
De csak nem jön senki, belé is kezd újra.
Nagyapó
szeméről elröppen az álom:
“Jaj, hol van a sípom, drága kis jószágom!”
“Jaj, hol van a sípom, drága kis jószágom!”
“Nem
jó síp ez! Itt van, édes öregapó!
Hiába sípolok, nem jön el a szabó.”
Hiába sípolok, nem jön el a szabó.”
Nagyapó
mosolyog és szelíden szólal:
“Mit akarsz, mókuskám, azzal a szabóval?”
“Mit akarsz, mókuskám, azzal a szabóval?”
“Szomszédban
Erzsinek rongyos a ruhája,
Szeretnék szabatni vele újat rája.”
Szeretnék szabatni vele újat rája.”
Nagyapó
szívében boldog érzés támad:
“Eszem a szivedet! Csókolom a szádat!
“Eszem a szivedet! Csókolom a szádat!
Jó
síp ez, jó síp ez, jósággal van tele -
De csak akkor hallják, ha én fúvok bele.”
De csak akkor hallják, ha én fúvok bele.”
“Fújj
bele hát egyet, fújj bele hát kettőt:
Hozass Erzsikének új ruhát, czipellőt!”
Hozass Erzsikének új ruhát, czipellőt!”
“Nem
lehet ma, gyöngyöm, azt mondja kis sípom -
Holnap, a kit akarsz, vele előhívom.”
Holnap, a kit akarsz, vele előhívom.”
Másnap
bele is fútt a jó öregapó:
S Erzsikénél termett csizmadia, szabó.
S Erzsikénél termett csizmadia, szabó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése