A fekete kisasszony (Szavak száma: 1090)
Hol volt, hol nem
volt, volt a világon egy király; volt annak tizenkét fia; jártak ők vadászni és
minden nap találkoztak egy öreg ősz emberrel, a ki őket világot látni küldte,
mondván nekik, hogy ő küldve van hozzájok, hogy menjenek utazni, s lássanak
világot. Mondják otthon a királynak, hogy ők mennek utazni; a király nem
engedte.
A vadászaton ismét
találkoznak az öreg ősz emberrel, s azt mondja nekik, hogy menjenek világot
látni, mert majd rosz lesz belőle, ha nem mennek, mivel ő küldve van hozzájok.
Ekkor a tizenkét királyfi neki készült s utnak indult. Elestveledtek egy
erdőben; ott találtak egy kastélyt, abba mentek szállásra, melyben volt
tizenkét szoba, s tizenkét emberre teritve asztal; tizenkét lónak hely. A
lovakat bekötötték, magok bementek a kastélyba, vacsoráltak, annakutána kiki a
maga szobájában a már készen megvetett ágyba lefeküdt. A lovak is rendesen
szénát, abrakot ettek, s ittak. Éjszaka a kastély előtt a legnagyobb királyfi
neve hallatszott, e szókkal: fiam, jere ki. A királyfi kimegy s a kastély előtt
a fekete kisasszony volt s mondá neki: mi tizenketten vagyunk testvérek, s el
vagyunk átkozva; addig fel nem szabadulunk, mig tizenkét királyfi itt, ebben a
kastélyban hét évig, hét hónapig, hét hétig és hét nap, hét óráig itt nem
mulat; addig soha nem megy mulatságba, nem házasodik, szóval, ebből a
kastélyból soha ki nem megyen; itt magoknak, lovaiknak étele, itala meglesz uri
módon.
Ezután a kisasszony
eltünt. A legnagyobb királyfi bemegy, s a többi testvéreinek mondja, hogy mit
mondott neki a fekete kisasszony. Reggel fölkelnek; a tizenegy testvér elindul
a kastélyból, hogy ők ott nem lesznek, nem kénytelenek ott remetéskedni annyi
ideig; csak a legidősb maradt maga; de mielőtt az erdőből kiérnének, tizenegy
farkas eleikbe állott, nem bocsátotta őket s vissza kellett menniök a
kastélyba. Már ekkor se maguknak, se lovuknak nem volt eleségök, mivel a
törvényt megszegték; a legnagyobb a maga ételéből adott a többinek. Más reggel
ismét felkészültek, hogy ott hagyják a kastélyt, de mihelyt lóra ültek a
kastély előtt, azonnal kővé változtak, a tizenegy istáló pedig összeomlott. Így
a legnagyobb csak maga maradt, neki s lovának minden nap kijárt az eleség. A
fekete kisasszony naponként járt őt meglátogatni.
Már a kitüzött idő
közel van, s egyszer hozzá megyen a fekete kisasszony. No, János, mond neki, az
éjjel ide fognak jőni hozzád az ördögök tizenegy testvéred képiben; beszélnek
hozzád, játszanak, hivnak magukkal haza, hogy ne légy itt, de te ne szólj
semmit. Azután ez nem használ, elkezdenek ütni, verni, kinozni, ne szólj
semmit. Egyszer előjőnek az ördögök, ott figuráznak, nevettetik, de ő nem
nevet; ütik, verik, ő nem szól. Reggel eljön a fekete kisasszony. No, János,
hogy mint vagy? Akkor megkente Jánost kenőcscsel; még hétszerte szebb királyfi
lett, mint azelőtt volt.
Más este ismét elmegy
hozzá a fekete kisasszony, ismét mondja neki, hogy eljőnek az ördögök apád,
anyád képiben; beszélnek hozzád; te ne szólj; azután ismét kinoznak, fel is
fognak akasztani; mégse szólj; ugy lett. Este elmennek az ördögök, beszélnek
Jánoshoz, de ő nem szól; ütik, verik, a kastély elibe kiviszik, felakasztják.
Reggel a fekete kisasszony levette az akasztófáról, megkente kenőcscsel, még
hétszerte szebb királyfi lett. - Jól viselted magad, mond a fekete kisasszony,
már félig mind a tizenketten fehérek vagyunk. Egy éjszaka van még hátra, ha azt
kiállod, egészen fehérek leszünk, meg fogsz szabaditni bennünket. Jövő éjszaka
ismét itt lesznek az ördögök, apád, anyád, testvéreid, mindenféle rokonid
képiben; ütnek, vernek, kinoznak, ne szólj semmit; tüzes koporsóba tesznek,
porrá égetnek, mégse szólj. Eljőnek éjszaka az ördögök, összekinozzák,
vallatják, de csak egy szót sem tudnak belőle kivenni; annakutána tüzes koporsóba
fektetik, tüzelnek alatta, szurkálják, mégsem szól; porrá égetik, kiviszik a
port a kastély elibe, a sárba tapossák. Reggel a fekete kisasszony eljött,
összeszedte a porát, megkente ismét azzal a kenőcscsel; hétszerte szebb
királyfi lett, mint azelőtt volt.
No, János, már
egészen fehérek vagyunk, megszabaditottál bennünket. Már most el fogunk menni
az én városomba, fekete városba, de még nekem sok rendezni valóm van; te előre
fogsz indulni, majd utolérlek aztán én. Majd ha mégy az uton, egy igen szép
lány fog hozzád szólani, játszani veled, nevettetni, te hozzá se szólj, fordulj
félre tőle. Azután fogsz találni igen gazdagon teritett asztalt, hozzá ne
nyulj, rá se nézz. Elment János; a mint megyen egy erdőben, egy gyönyörü szép
leány megszólitja: hová mégy? hol voltál? szállj le a lovadról, jere hozzám,
itt lakom; ezer meg ezer édesgető szavakkal unszolta, csakhogy meg tudná
szólaltatni, de János másfelé fordult. Azután egy teritett asztalt talált az ut
közepén, mihelyt megpillantotta, nem állhatta meg, hogy a rajta levő
buzakenyérből egy csipetnyit a szájába ne tett volna, mire az ut közepén
azonnal lováról lebukott s elaludt. Kis idő mulva megyen arra üveg hintón a
fekete kisasszony, látja hogy János a földön van s fel nem lehet költeni;
kardlapjára ezeket irá: ha fölkelsz, eredj haza, ott a leomlott tizenegy
istálóban van egy vasszög, a kardoddal vágd ketté, ugy indulj utánam. Majd a
veres tengernél találsz egy igen nagy embert, az fog a tengeren átvinni. Mikor
már általviszen, mondjad neki, hogy arany gyürüd a tengerbe esett, vegye ki; s
akkor majd ha keresi, rugd arczczal a tengerbe. Annakutána találod a hármas
üveghegyet, ott egy bakarasznyi ember fog hozzád beszélni, de te ne szólj
hozzá, s az akkor megkap, minden lovastól együtt általhajit az üveghegyen, hogy
a harmadiknak az aljába esel, Feketeváros pedig épen ott van, ott fogsz engem
találni. Este a mint fölkel János, meglátja mindjárt, a mi a kardjára irva van.
Felül a lovára, megy az összeomlott istálóba. Ott megkereste a vasszöget, s
kardjával elvágta, utnak indult. Mikor elért a veres tengerhez, az igen nagy
ember általvitte. A tulsó szélen mondja János: a gyürüm a tengerbe esett,
vegye ki; mikor keresi, bebuktatja a tengerbe. Ekkor az igen nagy ember ezt
mondja: jól jártál, te kutya, mert ha ezer lelked van is, meg kellett volna
halnod. A tengerszélén bement egy kis kunyhóba, ott egy igen öreg asszony volt.
Jó napot, öreg anyám! Isten hozott, te kutya! válaszolt az öreg asszony, jól
jártál, hogy anyádnak fogadtál, mert ha ezer lelked van is, meg kellett volna
halnod, mivel megölted leányomat; t. i. mikor a vasszöget a leomlott falban
ketté vágta. Ismét utnak indul János, eléri a hármas üveghegyet, ott egy
bakarasznyi ember ugrál, tánczol, danol, szól Jánoshoz. Ő rá sem ügyel. Ekkor
mérgesen megkapja őt, minden lovastól áthajitja az üveghegyen, épen
Feketevárosba. Ott mindjárt megkereste a fekete kisasszonyt, megtalálta
tizenegy testvérével együtt, kik már nem feketék, de fehérek voltak. Ezután
összehivtak papot, hóhért, vaskalapot, meg volt a nagy lakzi, még most is
élnek, ha csak meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése