A KUPEC VESZ EGY FIÚT (Szavak száma: 1534)
Hol volt, hol nem volt, a régi
időkben kupecek utazgattak. Egyszer egy gazdához elment egy koldus,
szállást kért nála. Ugyanakkor jött egy kupec is, aki szintén
szállást kért éjszakára. A kupec így szólt a koldushoz:
- Mesélj nekem valamit: olyan
idős ember vagy, biztosan sok mindent tudsz.
- Igen, tudok. Mesélhetek
is. Legelőször: te gyermektelen vagy, de ma éjjel, itt az erdő
mellett egy szegény embernek fia születik - ő a te fiad lesz.
A kupec elgondolkodott: hogyan
találhatta ezt ki?
Eltelt az éjszaka, és reggel
elment oda, amiről a koldus beszélt. Ott talált egy újszülöttet.
A
- Ez nem a ti fiatok, hanem az
enyém.
Adott nekik ötszáz aranyat,
hogy rendben felneveljék a gyereket és kitanítsák, egészen
tizenhat éves koráig.
- Miután betöltötte a
tizenhatodik évét, eljön hozzám, ott fog élni.
Vett egy ládát, és abba
katonaruhát tett, kardot, puskát, ezer aranyat az útra, egy
levelet, és az útitervet, a térképet, hogy tudja majd, hogy hová
menjen.
- Amikor tizenhat éves lesz -
mondta -, adjátok oda neki ezt a ládát, amit benne talál, az az
övé.
Miután ezt mondta, elment.
Az évek gyorsan teltek. A
gyerek jól tanult, és szép legénnyé serdült. Betöltötte a
tizenhatodik évét, ekkor az apa így szólt hozzá:
- Te nem a mi fiunk vagy,
hanem egy kupecé.
Odaadta neki a ládát. A fiú
felül megtalálta a levelet és a térképet. Kivette a ruhát,
felöltözött, a derekára kötötte a szíjat, beszúrta a kardot,
a vállára vetette a puskát. A zsebébe dugta a kezét, megtalálta
az ezer aranyat. A felét ott hagyta az apjának, elbúcsúzott a
szülőktől, minden ismerőstől és elment.
Ment, mendegélt, elért az
erdőhöz. Meglátta, hogy a szél az útra sodort egy hangyabolyt,
és az emberek azon átmennek. Levette a kabátját, kiterítette a
földre, ráseperte a hangyabolyt, majd elvitte az út szélére és
összerakta. Ment tovább. Egy réten ment át, ahol méhek
döngicséltek. Észrevette, hogy a lakásukat majdnem elérte már a
víz. Fogta a méhkast és kivitte a partra, letette. Tovább ment.
Leült, hogy megpihenjen. Felnézett, és látta, hogy egy héja két
galambot vett üldözőbe, már-már utolérte őket. A fiú
előkapta a puskáját, célba vette a héját és lelőtte. A
galambok szabadon elrepültek. Miután kipihente magát, tovább
indult. Elért egy folyóhoz. Ott azt látta, hogy egy szigeten
egy hatalmas hal tátog, olyan nagy, hogy egyik fele kint volt a
vízből, és sehogyan sem tudott tovább úszni. Felkapott egy
botot, azzal megmozdította és belelökte a mélybe a halat.
Ismét ment tovább. Leült, falatozott, majd inni akart. Odament egy
kis patakhoz, hasra feküdt és ivott. Egyszerre csak honnan, honnan
nem, ott termett egy haramia, elkapta a tarkóját, és nem engedte
el.
- Esküdj meg, hogy én vagyok
annak a kupecnek a fia. Te pedig az én segédem. Ha nem, megöllek.
A gyerek félelmében
megesküdött. A haramia levetkőztette a gyereket, magára öltötte
annak ruháit, őneki pedig a saját rongyait dobta oda, majd
kettesben tovább indultak. Eljutottak a kupechez. A kupec kiment,
hogy fogadja a fiát. Megpillantva az érkezőket így gondolja: „Oh,
bárcsak ez a rongyos lenne a fiam... De amilyen, olyan...”
Nem messze élt a király,
akinek volt egy szép lánya. Úgy gondolta, hogy férjhez megy: azt
a férfit, aki megoldja a király feladatát, elfogadja, azt, aki nem
- kivégzik. Sok királyfi eljött, de mindegyik elveszett.
A haramia kigondolta, hogy a
szolgáját elküldi a királyi udvarba, hadd végezzék ott ki.
Ráparancsolt és az el is ment. Amikor elért a palotához, látta,
hogy őr áll. Az őr megkérdezte:
- Hová mész, legény?
- A királyhoz, feleségül
akarom venni a királylányt.
- Fordulj inkább vissza -
mondta az őr. - Itt már sokan elpusztultak, el fogsz pusztulni te
is.
A legény azonban így felelt:
- Én bemegyek - és be is engedték. Odament a királyhoz, és így
szólt:
- Feleségül akarom venni a
lányodat.
- Ha megteszed, amit
parancsolok - mondta a király -, feleségül veheted.
Éjszakára bezárták a
pincébe, hoztak egy mázsa mákot és hamut. Összekeverték, és
ráparancsoltak, hogy éjjel válogassa ki a mákszemeket. Ha
megteszi, megkapja a királylányt. Ha nem - lefejezik.
Elgondolkozott a legény és
hangosan sírva fakadt, hogy ez az utolsó éjszakája. Egy idő
múlva meghallotta, hogy valaki kaparássza az ajtót. Odament,
kinézett, de semmit sem látott, csak hangot hallott:
- Vedd ki az ablakot, csinálj
egy kis nyílást.
Akkor hangyák jöttek. Az
egyik ezt mondta:
- Feküdj le aludni, mi
kiválogatjuk. Reggel elsőként jön a király küldötte. Akkor ne
nyisd ki az ajtót! Kérdezd meg, hogy ki az. Ezt fogja mondani: a
király. Te mondd ezt: nem a király, hanem a király kutyája. De
amikor hamarosan kopogtatni fognak, az tényleg a király lesz. Nyisd
ki neki az ajtót és mutasd meg!
Reggel jött a küldött.
- Nyisd ki az ajtót!
- Ki vagy?
- A király.
- Nem a király vagy, csak a
király kutyája. Jöjjön el maga a király!
Bekopogtak másodszor.
Kinyitotta az ajtót. Ekkor maga a király jött el. Szétnézett, és
látta, hogy az utolsó szemig szét van válogatva. Megengedte, hogy
beszéljen a királylánnyal. Második éjszaka megint bezárták
a pincébe, és azt mondták neki, hogy viaszból csináljon egy
lovat. A fiú sírva fakadt. Meghallotta, hogy kopogtak az ablakon.
Odament.
- Vedd ki az ablakot - mondta
valaki.
Kivette, és ekkor berepültek
a megmentett méhek. Ráparancsoltak, hogy feküdjön le aludni.
Hoztak viaszt, gyúrtak belőle egy lovat, és ugyanazt parancsolták
neki, mint a hangyák. Ő úgy is tett. Amikor eljött a király,
megmutatta neki a csikót. A király elcsodálkozott. Megint
megengedte neki, hogy beszéljen a királylánnyal.
Harmadik éjjel elővezettek
egy embert, levágták a fejét és bedobták a pincébe.
Megparancsolták, hogy reggelre ismét éljen az az ember.
A fiú megint sírva fakadt... Egyszerre csak meghallotta, hogy a
galambok kaparásszák az ablakot. Kinyitotta. Azok ráparancsoltak,
hogy a jobb szárnyukból tépjen ki három tollat, a másikból is
hármat:
- A fejet tedd oda a testhez,
ezekkel a tollakkal háromszor simítsd végig a nyakat, azt a hármat
pedig tedd be a szájába és az orrába - fel fog támadni.
A fiú így tett. Eljött a
király, kinyitotta az ajtót - két eleven ember jött elő. Már
nem is csodálkozott rajta a király, hogy meg tudta tenni.
Megint megengedte, hogy beszéljen a királylánnyal.
Elmentek kettesben a
tengerpartra. A királylány odaadta neki a gyűrűjét. A fiú
megpróbálta felhúzni az ujjára, de az kicsi, nem ment fel. A
kezében vitte. A király embere hátulról meglökte, a
gyűrű kiesett a kezéből, zsupsz, bele a tengerbe. A királylány
a szolgával hazament, a legény pedig ott sírt a parton. Előjött
a hal és megkérdezte:
- Miért sírsz?
- Mert a gyűrű beleesett a
tengerbe.
A hal leereszkedett a fenékre,
összehívta a halakat. Megkeresték a gyűrűt, felemelkedett a
felszínre, és átadta a fiúnak a gyűrűt. Az a gyűrűt a szájába
vette, és rohant vele a palotába.
- Itt a gyűrű, ami beleesett
a tengerbe!
Befogták a lovakat, és a
király elengedte a királylánnyal együtt, hogy hazamenjen. Amint
így mennek, a fiú odaszólt a lánynak:
- Én nem magamnak nyertelek
meg, hanem a haramiának.
A királylány megrémült az
ilyen hír hallatán.
- Amikor megérkezünk -
mondta a fiú -, ő megöl engem. Ha sajnálsz, mentsél meg! -
mondta.
- Ha tudlak, megmentelek -
mondta a lány.
A legény odaadta neki a
tollakat, és így beszélt:
- Ezekkel a tollakkal simítsd
végig a sebet, eltűnik. Ezeket tedd a számba, életre keltenek.
Megérkeztek. A haramia
meglátta, hogy egy lányt hozott. Lakodalmat készítenek a
haramiával. A lány nagyon elszomorodott. A legény kimegy a
kertbe, a haramia követi. A királylány pedig figyeli, hogy hol öli
meg. A haramia kirántotta a kardját és levágta a legény fejét.
Betette az árokba. Bement a szobába, a ruhája csupa vér. A
királylány kiszaladt a kertbe, megtalálta a véres ösvényt,
amerre a holttestet húzta. Megtalálja a gödörben, a fejét
levágták. A nyakához teszi a fejet, háromszor végighúzza rajta
a tollakat, a fej visszanőtt. A szájába dugja a tollakat, a legény
életre kelt. Megcsókolták egymást.
- No, most, elmesélem az
egész igazságot - mondta a fiú.
Mindketten bementek. A
haramia, megpillantva a halottat, mindjárt arra gondolt, hogy őneki
már vége, mert a legény megesküdött, hogy a haláláig hallgatni
fog, de most elmesél mindent.
A kupec látta, hogy már
ővele van a királylány. A legény odament hozzá:
- Én vagyok a fiad, ez csak
egy haramia. Amikor erre jöttem, ő rám támadott, és
megesküdtem, hogy a halálomig nem fogok erről beszélni. De a
halálom után már elmondhatom. - És mindent el is mesélt.
A kupec behívott négy
férfit, akik kivezették a haramiát, megkötözték és
agyonlőtték. A legényt pedig összeházasították a
királylánnyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése