HOGYAN FESTETTE TARKÁRA EGY ÖREGEMBER A FARKAST (Szavak száma: 326)
Hol volt, hol nem volt, élt
egyszer egy öregember, aki egyszer kiment az ökreivel szántani.
Jött a farkas.
- No, öreg, én most
felfallak.
- Ne falj fel! - mondja az
öreg. - Szántanom kell az öregasszony számára.
- No, akkor szántsál! De,
öreg, olyan szép, tarka ökreid vannak.
- Látod, milyen szépen tudok
festeni.
- Öreg - kérdezi a farkas -,
te magad festetted be őket?
- Én magam.
- Nem festenél be engem is?
- Ha akarod. Gyere el velem -
mondja -, miután felszántok.
Az öreg szántott, majd
elindult haza, és vele a farkas. Amikor hazaértek, így szólt a
feleségéhez:
- Anyjukom, gyújts be a
kemencében, tegyél fel vizet melegedni, befestjük a farkast.
A farkast jól odakötözték
az oszlophoz, és amikor a fazékban felforrt a víz, kiáltja az
öregember:
- Anyjukom, add a forró
vizet!
Az öregasszony, loccs, a
forró vizet a farkasra öntötte, a farkasnak szinte még a bőre is
lejött. A farkas egy rántással elszakította magát, még az
oszlopot is kidöntötte és elrohant az erdőbe. És ott minden
farkasnak elmesélte a vele történteket.
- No, ha most eljön az
öregember - felfaljuk!
Az öregember másnap ismét
elment az ökreivel szántani. Eljött az a befestett farkas egy
egész falkával, hogy felfalja. Az öregember kifogta az ökröket,
hazaengedte azokat:
- Menjetek gyorsabban, mert a
farkas még felfal titeket!
De ő maga felmászott egy
fenyőfára, és ott ült. Odafutottak a farkasok és nézték, a
magasba emelve a fejüket. A megfestett így szólt:
- Én alul fogok állni, ti
pedig másszatok rám, egymás hátára, így elérjük az öreget.
És már másznak is fel.
Nézte az öreg, nézte, s amikor meglátta, hogy már közel vannak
hozzá, felkiáltott:
- Anyjukom, a forró vizet!
Ekkor felugrott az alul álló
farkas, és a többiek mind lezuhantak. Egyik a lábát törte, a
másik a szemét szúrta ki, mindegyiknek lett valami baja. Amikor
mind eltávozott, az öregember lemászott a fáról, és hazament.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése