A SIKLÓ MEG A KÉT NŐVÉR (Szavak száma: 497)
Egy apának és anyának két
lánya volt, Marijona és Kotryna. Marijona volt az idősebb, Kotryna
a fiatalabb.
Egy alkalommal az anyjuk korán
felkeltette, és leküldte őket a kúthoz vízért. Látják, egy
sikló dugja ki a kútból a fejét, és nem engedi meg Kotrynának,
hogy vizet merjen. Így szól:
- Ha megígéred, akkor
merhetsz vizet, ha nem ígéred meg, akkor nem kapsz.
Kotryna megijedt és megígérte
a siklónak, amit az kért. Hazament, de senkinek semmit sem szólt,
csak maga gondolt arra, hogy mi lesz.
Egy idő múlva beállított
hozzájuk egy csinos legény, levette a siklóbőrt és odaadta
Kotrynának, hogy fogja. Ő azt a bőrt a hóna alá tette.
Amikor a fiú elindult haza, a lány visszaadta neki a bőrt.
Ezután a siklólegény
megkérte a szülőket, hogy adják hozzá Kotrynát. A szülők nem
akarták, mert Kotryna volt a fiatalabbik. Mondták neki, hogy vegye
el inkább az idősebb lányt, Marijonát, de a sikló nem akarta
feleségül venni az idősebbet.
Akkor a sikló mindkét
lánynak adott két vödröt és két egyforma szitát, és
megparancsolta, hogy hozzanak vizet. Kotryna hozott is, de
Marijonának kifolyt a vize. Kotryna hozott vizet, ami tiszta volt,
mint a kristály. Marijonáé tele volt kígyókkal, rákokkal,
békákkal, mert amint hozta, ilyen szavakkal káromkodott.
Ez után a sikló
megparancsolta mindkét lánynak, hogy készítsenek ködgombolyagot;
amelyiké nagyobb lesz, az lesz a sikló felesége. Mindketten
elmentek a kúthoz és kezdték tekerni a gombolyagot. Kotryna
feltekerte, de Marijona gombolyagja letekeredett. Akkor Marijona
nagyon megharagudott, vette a fejszét, levágta Kotrynának a fejét
és eltemette az égerfa alatt. Hazatért a ködgombolyaggal, és
feleségül ment a siklóhoz.
Amikor a lakodalmat tartották,
egy pásztor hajtotta a juhokat. Levágott egy égerfa ágat,
kifaragott egy sípot, és játszott rajta. A síp szomorúan ilyen
szavakkal szólt:
Játsszál, pásztorfiú,
Te szegény.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Te szegény.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
A pásztor hajtotta hazafelé
a juhokat, és annál az udvarnál, amelyikben Marijona tartotta a
lakodalmát a siklóval, furulyázni kezdett:
Játsszál, pásztorfiú,
Te szegény.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Te szegény.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Akkor behívták a házba a
pásztort, és kérték, hogy mutassa meg a furulyáját. Először
elvette a menyasszony anyja és kezdett játszani rajta. A furulya
szomorúan így énekelt:
Játsszál, anyácskám,
Én öregecském.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Én öregecském.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Aztán átvette az apa, és
kezdett játszani.
Játsszál,
apácskám,
Szívecském.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Szívecském.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Aztán átvette a bátyja, és
kezdett játszani.
Játsszál, bátyuskám,
Szép legénykém.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Szép legénykém.
Engem a nővérem agyonvert,
Az égerfa alá eltemetett
Egy ködgomolyagért.
Akkor elkezdett furulyázni a
vőlegény. A furulya szomorúan rákezdett:
Játsszál kedvesem,
Én kedveském,
Szeretettem,
Amikor a vizet mertem,
Neked elígérkeztem.
Én kedveském,
Szeretettem,
Amikor a vizet mertem,
Neked elígérkeztem.
A sikló-vőlegény átadta a
furulyát Marijonának és ráparancsolt, hogy játsszon rajta. A
furulya rákezdett:
Játsszál, nővérem,
Te vertél agyon engem,
Az égerfa alatt elástál
A ködgomolyagért.
Te vertél agyon engem,
Az égerfa alatt elástál
A ködgomolyagért.
Marijona ledobta a furulyát,
elővette a hóna alól a siklóbőrt, és bedobta a kemencébe.
Megdördült az ég. Marijona eltűnt, a sikló pedig
feljajdult:
- Még annyit kell szenvednem,
amennyit szenvedtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése