Félig nyúzott
bakkecske (Szavak száma: 717)
Egyszer hol volt, hol
nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt
mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:
- Hajtsd ki, fiam,
ezt a kecskét legelni, de olyan helyre hajtsd, ahol jóllakhatik.
A fiú kihajtotta szép
füves helyre; evett a kecske, evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig bírt
megmozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú:
“Kedves
kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?”
Felelt a kecske:
“Úgy
jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér több belém.”
Ezzel a fiú
hazahajtotta, otthon kérdi az apja a kecskétől:
“Kedves
kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?”
Felel a kecske:
“Jaj,
jó gazdám, dehogy laktam,
mint a kutya, úgy koplaltam.”
Megharagudott erre az
ember, mindjárt elkergette a fiát a háztól. Másnap reggel mondja a kisebbik
fiának:
- Hajtsd ki most te,
fiam, a kecskét, de jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint
a bátyád.
Kihajtotta a fiú még
szebb füves helyre, mint a bátyja, jól is lakott a kecske megint úgy, hogy alig
bírta. Akkor kérdezi tőle a fiú:
“Kedves
kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?”
Felelt a kecske:
“Úgy
jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér több belém.”
Ezzel a fiú
hazahajtotta, otthon megint kérdi az apja a kecskétől:
“Kedves
kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?”
Felel a kecske
megint:
“Jaj,
jó gazdám, dehogy laktam,
mint a kutya, úgy koplaltam.”
Ez még jobban
megharagította az embert, elkergette ezt a fiát is.
Harmadnap reggel nem
volt kire bízni a kecskét, maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre
vitte, mint a fiai, a kecske úgy jóllakott, hogy csak eldűlt, mint egy darab
fa. Kérdezi tőle az ember:
“Kedves
kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?”
Felel a kecske:
“Úgy
jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér belém.”
Ezzel hazahajtotta az
ember. Otthon kérdi tőle:
“Kedves
kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?”
Felel a kecske:
“Jaj,
jó gazdám, dehogy laktam,
mint a kutya, úgy koplaltam.”
Nagyon megharagudott
erre az ember, most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a háztól.
- No hiszen megállj,
kutya kecske, majd meglakolsz te ezért!
Elővett egy éles
kést, a kecskét megkötötte egy fához, elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig
megnyúzta, megszólalt a kecske:
“Jaj,
jaj, jaj, jó gazdám,
ne húzd le a bundám,
úgy jóllaktam, mint a duda,
egy szál fű se fér több belém.”
Erre aztán
félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott kecskét. A kecske
amint megszabadult, elkezdett szaladni árkon-bokron keresztül. Szaladt,
szaladt, egyszer egy rókalyukhoz ért, abba belebújt. Ott aztán meghúzta magát
szépen. Egyszer jön haza a róka, beszól a lyukba:
- Ki vagy, mi vagy
lyukamba, lyukamba?
“Én
vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske;
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, mert megdöflek.”
Megijedt a róka,
elszaladt a farkashoz.
- Farkas komám, gyere
hamar, ördög van a lyukamban.
Odamegy a farkas a
lyuk szájához.
- Ki vagy, mi vagy,
róka komám lyukába, lyukába?
“Én
vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske,
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, mert megdöflek.”
Megijedt a farkas is,
elszaladt a medvéhez.
- Jaj, komám, gyere
hamar, ördög van a róka koma lyukában.
Odamegy a medve is a
lyukhoz, beszól rajta:
- Ki vagy, mi vagy,
róka komám lyukába, lyukába?
“Én
vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske,
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, mert megdöflek.”
Megijedt a medve is,
elszaladtak mind a hárman. Szaladtak, szaladtak, egyszer előtaláltak egy
sündisznót.
- Hová szaladtok,
medve koma? - kérdi a sündisznó.
- Jaj, szaladjunk, te
is szaladj, ördög van a róka koma lyukában.
- Nem szaladok én,
gyertek vissza, hátha ki tudnám onnan riasztani.
- Már hogy tudnád, én
csak erősebb vagyok, farkas komám is, mégse tudtuk - felel a medve.
- No csak próbáljunk
szerencsét - mondja a sündisznó.
Visszamentek hát;
beszól a sündisznó a lyuk száján:
- Ki vagy, mi vagy,
róka koma lyukába, lyukába?
“Én
vagyok, bém vagyok,
félig nyúzott bakkecske,
szarvaimmal tusálok,
bajuszommal szurkálok,
szaladj mindjárt, mert megdöflek.”
De a sündisznó nem
ijedt meg, hanem összegombolyította magát, begurult, elkezdte szurkálni minden
oldalról a nyúzott részét a kecskének. Ez se vette tréfára a dolgot, kiugrott a
lyukból. Idekint aztán mindjárt megismerték őkelmét a medve is, farkas is;
megfogták, széjjeltépték, jó lakomározást csaptak belőle.
Ha széjjel nem tépték
volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése