5. mese

A három lakodalmi vendég. (Szavak száma:411)

Élt egy faluban három házőrző kutya, egymásnak jó szomszédai, hűséges cimborái. Egyszer nagy lakodalom volt a faluban, hivatalos volt rá messze környék apraja-nagyja; sütöttek-főztek, habartak-gyúrtak a szakácsasszonyok, tele volt az egész falu ínycsiklandozó illattal. Szimatolt a három kutya, szaglásztak a levegőbe, csorgott a nyáluk. Aztán összetanakodtak: elmennek ők is a lagziba, hátha jut nekik egy-két jó falat. De megállapodtak, hogy nem egyszerre mennek a lakodalmas házhoz, hanem egymás után, észrevétlen.

Elment az egyik, egyenest a kamrába lopakodott, elcsent egy jókora darab húst, s inalt volna vissza vele. Hanem a szakácsné észrevette, kapta a főzőkanalat, elnáspángolta a kutyát keményen, s kirántotta a húst a fogai közül.

Visszakullogott szegény kutya a társaihoz, korgó hassal, sajgó háttal. A másik kettő várva várta, mi jó hírt hoz. Megkérdezték tőle:

-       Hogy volt, mint volt?

Restellte volna a kutya megmondani az igazságot, hogy kemény főzőkanállal vendégelték meg a lakodalmas háznál, azt felelte hát:

-       Igen jó volt! De azt tanácsolom, csak az menjen oda, aki szereti a puhát is, keményet is.

Azt gondolták a cimborál, azért mondja ezt, mert teleette magát puha pecsenyével, jó kemény csonttal.

Kapta magát mindjárt a második kutya, futott, mint a szél, egyenest a konyhába, fogai közé kapta, amit ért, s iszkolt kifelé. Hanem a gazdasszony észrevette, fölragadott egy fazék forró vizet, s utána zuhintotta. Üvöltött a szegény kutya, mert égett a háta, gőzölgött a bundája a forró víztől, s olyan volt, mint az öntött ürge. Futott vissza a társaihoz, megkérdezték tőle:

-       No, hogy volt, mint volt?

-       Igen jó volt! – felelte a pórul járt kutya. – Hanem azt tanácsolom, csak az menjen oda, aki szereti a hideget is, meleget is.

Azt gondolta a másik kettő, hogy a társuk jól belakott hideg és meleg ételekkel, mindenféle jóval. Kapta magát a harmadik, sietett, hogy még odaérjen az eszem-iszom végére. Szaladt egyenest a lakodalmas szobába, s körülszimatolt, mit csenhetne el. Hanem a gazda észrevette, s majd rácsukta a farkára az ajtót. Szűkölt a kutya, vonított ijedtében, aztán kárvallottan visszakullogott pajtásaihoz.

-       Hogy mulattál a lakodalomban? – kérdezte a másik kettő.

-       Pompásan! – felelte a harmadik kutya, s jól behúzta a farkát.

-       De azért inkább csak annak való az, aki szereti, ha rácsukják az ajtót.

A másik két kutya azt gondolta, olyan szívesen marasztalták a pajtásukat, hogy még az ajtót is rácsukták, nehogy hazaszökjék. Sokáig emlegették még egymás előtt a puha pecsenyét, a jó kemény csontot, hideg és meleg fogásokat meg a szívélyes marasztalást. És szaglásztak-szimatoltak, hogy legalább pecsenyeillattal lakjanak jól.