888.mese...

 

Az aranyhajú két testvér (5. rész. Szavak száma: 588)

El is ment. Hát már messziről hallja a muzsikaszót.
— Hej, itt már baj van, de nagy. Most már mit csináljunk?
Bement, köszönt:
— Na, ugye, ugye, látja, az én beszédem mit hozott! — azt mond-
ja a banya.
— Ó, áldja meg az Isten! — azt mondja a lány.
— Tudja mit, még mondok egyet! — így beszél a banya. — Van
a világon, még magam sem tudom, hogy hol, csak a neve az, hogy

világ-átallátó tükör. De az az égen csüng, ha azt elhozná, akkor
volnának a világ közepén! De nem mondja, hogy valaki mondta.
Csak azt mondja, hogy álmodta.
A vén vasorrú bába meg azt gondolta, hogy el fog ő pusztulni.
Mindig csak abban sántikált, hogyan tudná a fiút elpusztítani. Ev-
vel a lánnyal aztán könnyen bánt volna el, de addig nem merte.
Még egy tányér aranypénzt is adott a húga a tanácsért.
Avval hazament. Mondja otthon a Szembúzásnak:
— Haj, nagy bajban vagyunk, nagy bajban leszünk! Mi is fog
velünk történni? Mit is csináltunk? — sóhajtoztak így egymásnak.
— Hát már mindegy, benne vagyunk, nem tudunk tenni semmit!
Most elküldtem még egy veszélyes helyre, hátha ott elpusztulna!
Akkor evvel könnyen elbánnék — mondja a banya.
Hazajön a bátyja az erdőről. Ad neki enni.
— Hű, gondold meg — azt mondja — mit álmodtam! Elszende-
redtem egy kicsit.
— Mit?
— Nem tudtam végigálmodni, hogy honnét, vagy hol van, csak
azt álmodtam, hogy egy világ-átallátó tükör van valahol. De abban
az egész világot, mindent látni! Ha még ezt elhoznád! Milyen ví-
gasságban volnánk itt! A világot látnók, hogy miben áll, hogy is
van, meg ez a muzsikaszó! Milyen vígságunk volna a világon!
— Elhozom, húgom, ha csak az Isten megsegít. Megtudom, hogy-
ha igaz ez.
Felvirradt a másnap — útnak indult. De hát hova? Ő már csak
az öreganyjához megy. Csak oda. Ott kap utasítást, hogy merre
kell menni. Este volt, mire odaért.
— Adjon Isten jó estét, édes öreganyám!
— Adjon Isten jó estét, édes fiam! Isten hozott. Hát hogy-hogy?
Hát te mindig útban vagy?
— Hát kénytelen vagyok!
— Hej, veszett volna a pokolba, aki téged hajszol!
Na, de ő maga magát hajtja! Azt mondja:
— Nem baj!
Megfürösztötte tejbe-vajba, vacsorát adott neki most is.
— Na, pihenj le!
Reggel kérdi a banya:
— Hát most már miért jöttél?
— Hát — azt mondja — így álmodta a húgom, hogy valahol van
a világon egy világ-átallátó tükör, de maga sem tudja, hogy hol.
— Hát bizony, én sem tudom!
— Azt szeretném én elhozni.
— Na, megpróbálkozunk vele — azt mondja.
Megreggelizett már akkor, kiállott csörgetni. Jönnek a szolgák,
kérdezik tőle:
— Hát mit akarsz? Mi a baj?
— Ennek meg ennek nem hallottátok hírét?
— Nem tudunk felőle semmit.
— Van még oda belőletek?
— Van — azt mondják. — Az öreg.
Na, kongatott ő vagy kettőt, megérkezett az öreg.
— Na, mit akarsz? Tán már megint itt a fiad?
— Itt van — azt mondja.
— Hát mi a kívánsága?
— Ennek meg ennek — azt mondja —, a világ-átallátó tükörnek
hallotad-e valaha hírit?
— Hallottam — azt mondja —, tudom is hol van. Hát tán arra
volna a fiadnak szüksége?
— Arra — azt mondja.
— No, akkor most küldöd őt jó helyre! Fogj is hozzá átalvetőt
varrni néki, mert az onnan nem jő haza életben!
Hozzáfogott azután varrni a holló szavai után. Mikor elkészült,
mondja a holló a fiúnak:
— Na, gyere, ülj fel rám!
Elvitte. Mikor jó irányban voltak, a tükör az égen csüngött
aranyláncon. Lepihentek. Azt mondja neki:
— Na, pihenjünk meg, hallod! De megmondom neked jóelőre,
nehogy elfeledkezz a szavamról, ahogy én mondom! Hogy félkézzel
a nyakamat fogjad, féllel meg ragadj bele. Ha nem szakad el, bo-
csásd el. Megállni nem állhatok meg, de mindig aláfordulhatok.
Akkor ügyelj rám. De ezt betartsd, mert ha nem, akkor vége az
életednek! 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella