879. mese...

 

Az egyszeri gyerek (Szavak száma: 439)

Volt nekem egy édesapám, mikor az még kis gyerek volt, én már
akkor meglehetős nagy leány voltam, kimentem az erdőbe, láttam
tüzet-vizet, fáztam, megmelegedtem; felnyergeltem a nyerget, a
fejem alá tettem a fakót, lefeküdtem; reggel, délben vagy uzsonna
tájban fölkeltem; nem volt a fakó, megették a farkasok. Megállj,
farkas, majd megfakózlak én! Mentem a farkasok után. Jöttöm-
ben-mentemben felmentem egy ugorkafára, megráztam, ugyan-

csak hullott ám róla a krumpli. Odajön egy vénasszony; azt mond-
ja: „Ne bántsd, Jancsi, azt a retket, répát, mogyorót, nem neked
ültettem a káposztát!" — Megijedtem, ijedtemben leugrottam az
ugorkafáról, felkaptam egy diót, kétfelé haraptam, egyik csónak,
másik evező. — Áteveztem a Tiszán, megláttam egy kis fehér há-
zat; mennék be az ajtón, nem férek; megyek az ablakra, azon
könnyen beevezhettem; — az asztalon volt egy tál fordított kása,
én is úgy jól laktam hát mindjárt káposztás hússal, hogy még a
fogam is tele lett korpaciberével.
A Tiszát azalatt felszántották, vetettek bele répát, dudát, trom-
bitát, — édesapámnak is volt benne két véka korpa vetése; leka-
száltam, lett belőle három véka árpa, mikorra kiszeleltem lett be-
lőle négy véka tisztabúza. Azt mondja édesapám, menjek ki a
ménesre, hozzam haza a fakót, vigyem el a malomba a búzát. Én
hát elmentem a ménesre, hazahoztam a fakót, elvittem a búzát a
malomba; — de a malom nem volt otthon, oda volt a sinai hegyen
epret szedni. Én is ledugtam az ostornyelem a Tisza partjába, el-
mentem a malomért; mikorra visszahoztam, nagy fa lett az ostor-
nyelemböl, a közepe odvas volt, tele volt seregélyfiókkal. Volt rajta
egy lyuk is, azon próbáltam bedugni a kisujj am', de sehogy sem
fért, próbáltam az öklömet, az sem fért, próbáltam a fejemet:
könnyen belecsusszant, de bele is szorult. No most, Istenem, te-
remtőm, mit csináljak, hogy vegyem ki a fejem? Akkor jutott
eszembe, hogy van otthon az édesapámnak egy baltája meg egy
szekercéje. Haza szaladtam. Mikorra hazaértem, a balta hatot fi-
adzott, a szekerce meg kilencet. Felkaptam egyet, azt se' néztem,
melyik az öregebbik, kivágtam a fejemet az odúból; jaj, de hogy is
örültem én annak, hogy kivághattam. Tele szedtem az ingem de-
rekát anyányi seregély fiókkal, de bezzeg megjártam, mert a sok
seregély elkezdett velem repülfti, vittek repülve. Mikor a Tisza
felett vittek, meglátott egy palóc asszony, aki ruhát mosott a Ti-
szába, elkiáltotta magát ijedtében: „ó-vé Máriám!" Én úgy értet-
tem, hogy „oldjam meg a gatyám", megoldottam hát a gatyám', a
sok seregély mind elszabadult, én meg szépen belecseppentem a
Tiszába. Meglátta ezt egy istentelen gránatéros, kirántott a Tiszá-
ból a hajamnál fogva: „Gyere bele a sugár ágyúba"; avval beletöltött
a sugár ágyúba, egész idáig ló'tt.
Adjon Isten szerencsés jó estét kendteknek!

 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella