876. mese...

 

Az elvarázsolt férfi (Szavak száma: 586)

 

Egyszer volt egy király, annak volt egy szép leánya. Ez a király-
leány egyszer egy szép rózsáról álmodott, és azt hitte, hogy meg
kell halnia, ha azt a rózsát meg nem kapja. Egyszer elment az
erdőbe sétálni és találkozott a medvével, aki éppen azzal a rózsával
játszott. Elkérte a rózsát a medvétől. A medve azt mondta, hogy
csak akkor adja oda, ha a felesége lesz. A leány kénytelen volt
elmenni a medvével, aki el volt varázsolva, de naplemente után
rögtön emberré változott. Szegény felesége nem láthatta emberi
formában, mert ha este gyertyát gyújtottak, már újra el volt vesz-
ve. A felesége azonban mindenképpen meg akarta nézni.
Egyszer, amikor az ura javában aludt, elévett egy szál gyertyát és
meggyújtotta. Szép embernek látszott az ura. De a gyertyából egy
csepp odacseppent az ura vállára, mire az felébredt, és azt mondta
a feleségének, hogy neki most el kell mennie, mert a gonosz boszor-
kány azt mondta, hogyha a felesége meglátja őt, akkor többet soha-
sem változtatja emberré, csak úgy, hogyha elmegy hozzá. Az ura el
is ment, és a felesége és a kicsi fia sokat búsultak utána.
Egyszer azt mondta a kicsi fiú az anyjának, hogy elmegy az
apját megkeresni. El is indult. Útközben elfáradt és leült egy fa
alá, hogy megpihenjen. A fa tetején két varjú beszélgetett. Azt
mondta az egyik varjú, hogy most üli lakodalmát egy boszorkány
egy férfival. Azután a fából kijött egy egérke, és azt mondta a
fiúnak, hogy muzsikáljon vagy énekeljen neki. A fiúnak nem volt
mit tenni, elkezdett énekelni. Erre kijött a fából vagy húsz egérke
és elkezdtek táncolni annak örömére, hogy a boszorkány most üli
a lakodalmát. A tánc után az első egérke azt mondta a fiúnak,
hogy menjen el a boszorkány palotájába, és amikor a lakodalom
után a boszorkány és az apja egy hídon mennek át, ne engedje az
apját átmenni, mert az egerek elrágják a hídnak a gerendáit és az
örvénybe beléesik a boszorkány. Úgy is történt.
Azután az apjával hazament az édesanyjához, aki nagyon meg-
örvendett, hogy a kicsi fia az apját megszabadította a boszorkány
varázslata alól.
Nagy lakodalmat csaptak, amire mindenkit meghívtak.
(Háromszéki magyar népmese)
Az okos leány
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros, okos
leánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre.
Meghallja ezt a király. Odaizent, hogy van neki a padlásán száz-
esztendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának. A leány erre
visszaizen, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csi-
náltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az
aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága
aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg.
Tetszett a királynak a felelet. Megint izen a leánynak, hogy van
neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja.
Megint visszaizen a leány, hogy fordíttassa ki a király a korsót,
mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna
meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak. Most
meg már azt izente, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is,
meg ne is, s vigyen ajándékot, meg ne is.
Erre a leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s
úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita
közé tette, és elvitte magával.
Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meg-
hajtotta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette. így az-
tán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is.
A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette
feleségül.

 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella