875. mee...

 A deákot erővel királlyá teszik  (Szavak száma: 987)

Útra ment egy deák, s amint a mezőben ment, talált valami
kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát ve-
heti, mert ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta neki,
hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte
hát a borsót, s a zsebébe rakta.
Útjában elestéledett egy királyi városban, béjelentette magát a
királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.
A deák jóforma legény volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte
magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó lánya
volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s
csak azért öltözött deáknak, hogy ne ismerjék meg! Ezt a gondo-
latát megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten
megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiu-e? Megmarasztották
vagy két napra. Első éjszakára nem igen pompás ágyat vetettek
neki, azért, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem,
akkor királyfiú.
Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas embe-
rét a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot,
mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkőzni kezd
ott egyedül; de amint vetkőznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba
hull alá; ő keresgélni kezdi, s egyenként összeszedegetni; hajnal
lett, míg össze tudta szedni.
A vigyázó nem látta, mivel dolgozik a deák, de látta, hogy
nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra
aludt egy cseppecskét. Azt jelentette, hogy a szálló nem aludt, csak
az ágyával bajlódott, úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szok-
va.
Felkelt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdezte, hogy
aludt? A deák azt mondta: — Egy kicsit nyughatatlanul, de annak
is magam valék az oka! — Ebből azt húzták ki, hogy megbánta,
miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való jó ágyat vessenek neki.
Hitték, hogy királyfiú, s ahozléve bántak véle.
Más este ismét oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák,
hogy a múlt éjjel nem aludt volt, mihentes a fejét letette, úgy el-
aludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant.
Most a borsóval nem kellett hogy baja legyen, mert azt a küs-
ruhája szegibe kötötte volt, mikor az ágyból összekeresgélte. A vi-
gyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.
Csakugyan most már elhitték, hogy a deák csak deák képet vett,
de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyimnak szólítgatták.
A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba
került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten összekeltek. Álló
esztendeje volt, hogy együtt élnek; akkor őket felrakták, s útnak
eresztették, hogy a deákkirály es mutassa meg feleséginek a maga
országát.
A deák még most ijedt meg, hogy csúnyán talál járni. Szepegett,
szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mon-
dá magában: Elindulok velük, s ha nem egyéb, elszököm tőlük,
visszamegyek a kolégyomba! A deákköntöst soha sem hagyta el
magától. — Elindulnak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe ér-
nek; ott egy helyen a deák félre megy, s egy mély árokban vetkőzni
kezd, hogy a deák gúnyába öltözzék s elszökjék.
Éppen ott hevert egy hétfejű sárkány, s ez őt megszólította: Ki
vagy? Mit keresel itt? Mit akarsz? — A deák elbeszélte a sárkány-
nak az egész dolgát, s azt is, hogy most éppen szökni akar. A sár-
kány azt mondta rá: Nem szükség elszökni; kár volna! — csak
folytasd utadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon
forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől,
kutyástól, macskástól, addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de
akkor azután kotródj onnét, mert akkor én megyek oda haza, s ha
benne kaplak, vége életednek.
Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg
az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megte-
lepedtek, mint az övében. Jól találták magukat két esztendőn ke-
resztül, s maga is hinni kezdte, hogy ő már igazán király. De hát
egyszer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorsan! Megbúsul
a deák, a kimegy a vár élére, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál
ott egy vén banyát, aki azt kérdezi tőle: Mi bajod van, felséges
király? Hm! Az a baj, anyó, azt mondja a deák, hogy nem vagyok
király, de még es annak kell lennem!
Elbeszéli egész dolgát mostanáig.
— Az még nem baj, fiam! — azt mondja a banya — köszönd,
hogy nem titkoltad el előlem dolgodat! Én kuruzsos királyné va-

gyok, a hétfejű sárkánynak legfélelmesebb ellensége, azért azt ta-
nácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel
azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára
vétesd ki; azt holnap egyszerre, mikor a hétfejű sárkány megérke-
zik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánynak úgy megfelel, hogy
az téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked ma-
rad!
A deák a cipót éppen úgy elkészíttette, s már éjfél után egy
órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.
Mikor a nap bújt fel, a hétfejű sárkány a várkapura ment, de
őt a cipó így szólította meg: Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én
engedelmem nélkül nem bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell
állanod azt, amit én kiállottam!
— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkány.
— Micsoda próbákot állottál ki hát?
A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag volt, felásott földbe takar-
ták, elrothadt, kikelt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat ki-
állt, mégis megtermett, levágták, összekötözték, megcsépelték,
összemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mind-
annyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévetették.
— Ha ezt mind így kiállód, akkor hiszem béeresztlek, de máskü-
lönben ide nem bé!
A sárkány tudva, hogy mindazt ki nem állhatja, úgy neki hara-
gudott, hogy mérgében kihasadt, s így elpusztult.
A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s
anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem halt,
ma es uralkodik.
Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint az a deák, én
es a mái szentséges nap béállanék deáknak!

 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella