872. mese...

 

Az aranyszőrű bárány (Szavak száma: 874)

Vót eccer egy király. Annak a királynak vót egy nagy erdeje. De
abba az erdőbe mindig olyan soványok vótak a bárányok, hogy...
szóval a királynak semmi kedve nem vót. Ezér oszt gyakran vál-
takoztak nálla a juhászok. Maj minden harmadnap más juhásza
vót. Mer vagy karóba húzatta a fejét a juhászoknak avégett, hogy
a juhok soványok vótak, vagy odamaradtak a juhászok, hogy meg-
ölték űket az erdőbe, és a juh magába jött haza.
Itt meg eccer egy fiú meghallotta, hogy hogy van. Azt mondja
ez a szegény fiú, hogy:
— Na, én elmegyek, megpróbálom.
Odament, felment a királyho. Azt mondja a király:
— Na, fiam, úgy fogjál hozzá a juhászsághoz, hogy vagy kövérek
lesznek a juhok, vagy három napig kibírod. Mert itt — azt mondja
— vagy karóba megy a fejed, ha soványok lesznek a juhok, vagy
odaveszel az erdőbe, ahol a legelő van.
Na, jól van, elmegyen a fiú. Fütyölve-danolva elhajtja a juhot
első nap az erdőbe.
Megyen, hát behajt a rézerdőbe. Gyönyörűen legelnek a juhok.
De tilos helyre ment be. Ahogy megyen, látja, hogy ott egy gyö-
nyörűszép kis virágoskert van az erdő közepin és ott van egy sár-
kány. Ott fekszik, ott nyöszörög egy nagy sárkány.
Odamegyen a fiú, azt mondja a sárkány:
— Te fiú, te, hogy mertél ebbe az erdőbe bejönni? Ez az én erdőm,
ez a rézerdő. Mért merted legyepeltetni a füvemet?
— Hát — azt mondja —, a juhom jött, én meg jöttem utána.
— Eridj csak — azt mondja —, amott van egy asztal, azon az

asztalon van egy pohár, abba víz, hozd el, hagy igyam meg!
A fiú meg elment, megitta a vizet, nem hozta a sárkánynak.
Mikor odamegyen, hát nem bír meg se mozdulni a sárkány. Mer
attul a víztül kelt vóna fel. Ű meg oszt fogta és levágta a sárkány-
nak mind a hét fejit.
Akkor oszt gyepeltetett tovább.
Este oszt a fiú megyen hazafele fütyülve-danolva.
És vót ott a sárkánynak abba a kertbe egy rézszőrű báránya.
Fogta a fiú, oszt hazavitte. Meg még abbul a kertbül egy gyönyörű
szép csokor virágot is vitt.

Akkor a királylányok kinéztek az ablakon. Három királyjány
vót. A legkisebb csak leszalad a fiúhoz, elkapja tülle a virágot, oszt
elvitte.
Bemegy az apjához:
— Nézd, apám — azt mondja —, a juhászfiú hazajött és micsoda
csokor virágot hozott! És a juhok olyan szépek, hogy — azt mondja
— kívánat ránézni. És nézd, apám, hozott nekem egy rézszőrű
bárányt.
— Ne mondd, lányom!
— Igaz — azt mondja.
Na, a fiú másnap is kiment. Másnap pedig egy másik erdőbe,
az ezüsterdőbe ment a juhval. Ugyanúgy ott is úgy tanált mindent.
De ott egy kilencfejű sárkány vót. Azt is megölte.
No, akkor osztán, mikor este lett, ment haza.
És ott vót abba a kertbe annak a sárkánynak egy gyönyörű szép
ezüstszőrű báránya. Fogta, oszt hazavitte, meg egy csokor virágot.
Megint szalad elibe a legkisebb királyjány és elvette az ezüst-
szőrű bárányt meg a virágot tülle. Bevitte az apjához, azt mondja:
— Nézd, apám, mán nemcsak az, hogy a juhok kövérebbek, mán
egy ezüstszőrű bárány is van, és a fiú hozott egy csokor virágot
nekem!
No, így osztán harmadnap megint kiment a fiú. Oszt akkor az
aranyerdőbe ment a juhval. De ott mán egy tizenkétfejű sárkány
vót. Akkor oszt azt is megölte.
Mikor aztán este lett, ment haza a juhval.
És vót a tizenkétfejű sárkánynak a kertibe egy aranyszőrű bá-
rány. Fogta, oszt hazavitte. Meg vitt abbul a kertbül egy gyönyörű
szép csokor virágot.
A legkisebb királyjány mán nézte az ablakon, hogy jön-e? Mikor
meglátta, leszaladt elibe, elvette tülle az aranyszőrű bárányt meg
a csokor virágot és bevitte az apjához.
Azt mondja:
— Apám, gyönyörű kövérek a juhok. Mán egy aranyszőrű bárány
is van és a fiú megént hozott virágot nekem.
Behivatta a király a juhászfiút, mondja neki:
— Na, fiam, kitőtt az időd, a juhok kövérek, most mán megsze-
reztél mindent. Fele királyságom rád adom. A jányaim közül vá-
laszd, amelyiket akarod!
Azt mondja a juhászfiú:
— A legkisebbiket választom.

A király gondolta, hogy a jánya is megszerette a fiút. Azt mondja:
— No, fiam, ha azt választottad, akkor legyen a tied! Mert tudod,
mit csináltál nekem? Az az erdőség, az a nagy erdő, az mind az
enyém vót valamikor. De mióta azok a sárkányok tanyáztak benne,
azóta se juhászt, se báránt nem tudtam tartani. De mivel te meg-
szerezted azt a nagy erdőt vissza, az a tied, meg neked adom a
fele királyságomat, meg az egyik jányomat.
Akkor oszt azt mondta a fiú:
— No, most mán menjünk a szüleimér!
Azt mondja a király:
— Hát hon a szüleid?
— Hát itt meg itt laknak a szüleim — azt mondja. — Azok is
hagy jöjjenek a lakodalomra!
Na, eljöttek oszt a szülei is. Azok is osztán mulattak.
Három napig tartott a lakodalom.
Akkor oszt azt mondta a fiú:
— Na, most mán, apám-anyám, itt fognak maradni.
Vót előttük egy folyó víz. Azt mondta a fiú a királynak, hogy mi
szólása lesz bele, hogyha ű ott egy kastélyt csináltat az apjának,
meg anyjának.
— Semmi — azt mondja.
Akkor oszt csináltatott a fiú az apjának, az anyjának egy kas-
télyt oda, és abba helyezte űket lakni. És a vizén keresztül hidat
csináltatott, hogy tudjon jönni apja, anyja a királyfiához. Tiszta
plüss bordó bársonnyal húzatta be a hidat, amin jött az anyja meg
az apja.
Hát így osztán élnek még ma is boldogan, ha meg nem haltak. 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella