ÍRTA:
BENEDEK ELEK
Az öreg meg az ifjú csudafa. (7. rész. Szavak száma: 478)
Beköszöntött a hetedik év tavasza s Mirkó király hét országának minden népe nagy izgalommal várta, hogy mikor hozzák haza a szép királykisasszonyt. Gyönyörű egy tavasz volt ez a tavasz. Az ősszel és a télen lehervadt ágak és levelek csudálatos hirtelenséggel kiújultak, kiújította a tavaszi nap, sugara. Méhek zümmögtek, döngicséltek mindenfelé, gyüjtötték nagy buzgón a mézet, Méz király pedig hordószámra vitette, önttette a mézet a csudafa tövére, hogy ez teljessé növekedjék ebben az esztendőben, éppen akkora nagyra, mint amekkora a tündérországi csudafa.
S ím, egyszer, egy reggelen, Mirkó király, amikor kilépett a palota tornácára, nem ismert a csudafára, mert nem látta már a tetejét, szinte az eget verte az, véges-végig ezerféle virág borította, kivilágra olyan volt, mint a tündérországi csudafa.
Hej, micsoda ujjongás, micsoda öröm verte fel a palota csendjét. Az öreg király szaladva-szaladt fel a palotába, magánkivül hívta a királynét, hadd lássa az is a csudát.
- Jer, jer, édes öreg párom, nézzed, nézzed! Megnőtt a csudafánk! Nemsokára itthon látjuk egyetlen leányunkat, megszünik a mi szívbéli nagy bánatunk.
Mint a kicsi gyermek, úgy sírt a király s a királyné; szertelen nagy örömében sírt mind a kettő. Már éppen szaladni akart vissza a palotába, hogy elrendelje a készülődést Tündérországba, amikor a Méz király hirtelen leszállott a csudafáról, elébük toppant, mélyen meghajolt a királyi pár előtt, aztán kezét a szivére tette s mondá, amint következik;
- Felséges királyom, felséges királynőm, engedjétek meg, hogy ha részt vettem a fa nevelésében, részt vegyek a ti nagy örömötökben is.
- Igazad van, király társam, - mondá Mirkó király - neked köszönhetjük voltaképpen, hogy ily gyorsan megnőtt a mi csudafánk. Vajha valamivel meghálálhatnám a te jóságodat!
- Nem kivánok én semmi hálát, semmi köszönetet, felséges királyom, - mondá
mézes-mázason Méz király. Szeretem a leányodat, s adhatsz-e nekem nagyobb jutalmat, mintha őt adod nekem?
Hej, elszörnyedtek az udvarbéliek, amikor hallották, hogy ez a potrohos, ez a végighas Méz király feni a fogát a hétszer szép királykisasszonyra! Ám a király így válaszolt Méz királynak:
- Ami igaz: igaz, első sorban neked köszönheti a leányom, hogy megszabadult a gonosz Bűbájostól, s ha ő is úgy akarja, ám legyen a tied.
A Méz király boldogan vigyorgott fel e szavakra, mélyen meghajtotta magát s mondá:
- A királykisasszony akarata az én dolgom, felséges királyom, csak hozzák haza mielébb, mert bizony, bizony, sokáig vártam az esküvőre.
Ezt mondván visszarepült a csudafára, mert - mi türés-tagadás - félt őkelme még mindég a Bűbájostól, egyedül csak a csudafán érezte biztonságban magát. Az öreg király s királyné, meg az udvarbeliek most mind bevonultak a palotába s lett ott egyszeribe nagy sürgés-forgás, kinyitották a hét esztendőn át zárva tartott szobákat, rendezgették. Az öreg hold is gyönyörűséggel nézett le a palotába, nézte a nagy készülődést, s mert olyan a természete, hogy szeret mindent látni és aztán elujságolni, virradatkor már hét ország minden népe tudta, hogy Mirkó király reggel útnak indul s egyetlen leányát hazahozza Tündérországból.
Elektronikus változat:
Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2022
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár Digitálistartalom-fejlesztési
és -szolgáltatási Osztálya
ISBN 978-963-417-534-6 (online)
MEK-22729
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése