ÍRTA:
BENEDEK ELEK
Az öreg meg az ifjú csudafa. (5. rész. Szavak száma: 624)
Ahogy elrikkantotta magát, valaki megmordult a barlangban, Szikra meg ijedtében lekapta a kalapját: azt hitte, hogy oroszlán van a barlangban, az morog. Egészen elmelegedett szegény fiú, s hát még, amikor abból a vak sötétségből két tányér nagyságú szem világított felé.
- Hej, Uram, Teremtőm, - gondolta magában szegény Szikra - volt, ami volt a sötétség, de Isten Istenem ne legyen, ha ennél nem rosszabb ez a világosság. Most már mit csináljon? Szóljon, ne szóljon? Ő bizony, gondolta magában, egy élete, egy halála, mégis csak szól, mert ez a tányérszemű szörnyeteg előbb-utóbb észreveszi s akkor aztán bizonyosan jaj neki.
Egyszerre csak felkiáltott Szikra, csak úgy csengett szép gyermekhangja:
- Oh, micsoda gyönyörű két szemet látok ebben a csúf, fekete sötétségben!
A morgás, amit eddig hallott, mintha kissé megszelidült volna. A tányér nagyságú szemek mind közelebb-közelebb jöttek feléje s úgy forgott, olyan tüzesen, olyan gyorsan az a két nagy szem, hogy szegény Szikra szívesen változott volna hangyává most, hogy azok a szörnyű szemek őt meg ne lássák. De hát lesz, ahogy lesz, ő is közeledett a két szem felé, ha nem is olyan hetykén, nem is olyan vígan, mint az elébb, amikor a sastól elköszönt. Most, hogy közelebb látta ezt a rettentő nagy két szemet, akkor látta csak, hogy nem ember, hanem kutya fejéből meredt rá. S hej, mekkora szája volt ennek a kutyának! Akkora, mint egy csűrkapu. S akkora nagy fogak benne, mint egy-egy nagy kapa! S mekkora két fül! Akkora, mint két lapát. De Szikra úgy tett, mintha gyönyörködnék, arca, szeme valósággal ragyogott, mosolygott s magánkívül áradozott:
- Oh, de gyönyörűséges szájat és fülel látok ebben a csúf, fekete sötétségben! Hát még a fogak! Sok országot, világot bejártam, de ilyen szép fogat nem láttam!
Most már szemtől-szembe álltak s igazán csuda, hogy a vér nem fagyott meg Szikrában, ennek a rettentő szörnyetegnek a láttára. De ez a rettentő szörnyeteg nyájasan, kedvesen szólt Szikrához:
- Ugy látom, messze földről jöttél ide, kedves, kis fiú. Akár honnan jöttél, tudod, hogy mi az illendőség.
- Nem az illendőség, de szívem diktálja, oh, szépség királya, - mondá Szikra a legkomolyabb arccal - de úgy megbámultam a szépségedet, hogy első pillanatban ajkamra alig jött szó, s amikor aztán szó jött ajkamra, jöhetett-e más szó, mint a te szépségednek a dicsérete?
- No, no, - mondta a szörnyeteg - s gyanakodva vizsgálta Szikra arcát, - nem csúfolódol te velem?
- Én, csúfolódni? - kiáltott sértődötten Szikra. - Mivel érdemeltem én meg tőled, hogy szavaim őszinteségében kételkedel? Hiszen, igaz, szépség királya, kissé eljárt a szájam, nem lett volna szabad megsértenem a te szerénységedet, amelyről már olyan sokat hallottam a bűbájosoktól. Bocsáss meg hát, ha bántottalak szavaimmal, s kérlek, mondd meg nekem, hol találhatom a Nagy Bűbájost?
- Ohó, te tán azt hiszed, hogy olyan könnyű a Nagy Bűbájos színe elé jutni? Még az is csudák-csudája, hogy idáig eljutottál, mert bizony mondom néked, más valakit miszlikbe szaggattam volna.
- Oh, hatalmas király, - hajolt meg mélyen, alázatosan Szikra, nem vagyok én méltó a te fogaidra. De ha már ilyen kegyes voltál hozzám s magas színed elé engedtél, engedj he a Nagy Bűbájoshoz is, mert igen-igen fontos beszédem van vele.
- Hát jó, - mondá a szörnyeteg hosszú gondolkozás után - megpróbálom, de hogy színe elébe enged-e, attól függ, hogy milyen kedvében találom. Könnyen megeshetik, hogy engem is kikerget, mert ha varázsitalt kotyvaszt, senkit sem tűr meg a közelében.
Ezt mondván, a szörnyeteg két lábra emelkedett, megkaparta az ajtót, amire haragos, mennydörgő hangon szólt ki Nagy Bűbájos, de olyan mennydörgő hangon, hogy a Sárga szikla megreszketett belé.
- No, mi bajod, Föld Szellemének kutyája?
- Itt van egy idegen s kér, hogy beszélhessen véled, oh, Nagy Bűbájos.
- Idegen? Ezer esztendeje, hogy nem bátorkodott ide idegen s nem zavart meg az én munkámban.
Elektronikus változat:
Budapest: Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2022
Készítette az Országos Széchényi Könyvtár Digitálistartalom-fejlesztési
és -szolgáltatási Osztálya
ISBN 978-963-417-534-6 (online)
MEK-22729
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése