NÉPEK MESÉI
A
MESEMONDÓ SZIKLA
VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA
TÜNDÉRMESÉK
JÁNOSKA MEG AZ ÖRDÖG (2. rész. Szavak száma. 773)
A király óvta az újabb kalandtól; attól félt, hogy Jánoska rajtaveszt. De hát nem tudta visszatartani.
Jánoska elindult, és alkonyatkor érkezett az ördög háza mögé, a kertek alatt. Az aranyszarvú ökröcske ott legelészett a szérűskert mellett. Az ördög most is az eperfa alatt üldögélt. Mikor egészen besötétedett, az ördög fölállt, és bement a házba. Lefeküdt. Jánoska csak erre várt. Odalopózott az ökröcske mellé, megragadta a szarvát, és kezdte kifelé húzni a kertből. Az ökröcske azonban vonakodott.
- Múú! - bőgte el magát riadtan, mert nem tudta, mit akar vele ez a legény. Attól félt, még rosszabb gazdája lesz, mint az ördög.
Jánoska mérgesen rácsapott egy vesszővel, az ökröcske erre fölcsapta a farkát, és vágtatott ki a faluból. Jánoska meg utána. Igen ám, de a bőgésre fölébredt az ördög, és utánuk eredt. De már nem érhette utol őket. A királyi palota kapuja éppen az orra előtt csapódott be.
Volt nagy vigalom a palotában. A király is csak ámult-bámult, milyen gyönyörű állat ez az aranyszarvú ökröcske. Elővették a hegedűt, kiakasztották a napot a nagy teraszra, és egész éjjel mulatoztak, folyt a dínomdánom.
Jánoska azonban néhány hónap múlva megint búnak eresztette a fejét. Nem találta sehol sem a helyét.
- Mi bajod van, Jánoska? - kérdezte aggódva a király.
- Unatkozom.
- Menj le a kovácsműhelybe, akkor majd nem unatkozol. A kovácsok munkája nagyon érdekes - ajánlotta a király.
Jánoska meg is fogadta a tanácsot. Lement a kovácsműhelybe, nézelődött egy darabig, azután megkérdezte a kovácsmestert, hogy tudna-e vasból kocsit csinálni.
- Már hogyne tudnék - húzta ki magát a kovácsmester. - Olyat csinálok, amilyet akarsz.
- Nekem olyan vaskocsi kellene, melyet csak nyolc ló tud elhúzni, és amelynek födele is van, nemcsak oldala. A födele is vasból legyen.
- Meglesz, Jánoska, meglesz - mondta a kovácsmester, és menten hozzáfogott a munkához.
El is készült a kocsi hamarosan. Éppen olyan volt, amilyet Jánoska kívánt.
- Felséges uram, add kölcsön a legerősebb nyolc lovadat. Szükségem van rájuk - állt a király elé Jánoska.
- Mit akarsz velük? - kérdezte gyanakodva a király.
- Azt nem mondhatom meg.
- Attól félek, vesztedbe rohansz - aggodalmaskodott a király.
- Dehogy rohanok. Van nekem sütnivalóm - hetvenkedett Jánoska.
A király végül beleegyezett. Kölcsönadta a nyolc legerősebb lovát, Jánoska pedig elindult a faluba. A kocsival egyenesen odaállt az ördög háza elé. De azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy Jánoska ősz öregembernek öltözött, szakállt ragasztott, és ócska kucsmát nyomott a fejébe. Így nem fogja megismerni az ördög.
Az ördög éppen az ablakban könyökölt. Bámult ki az utcára. Persze hogy meglátta a fura alkotmányt, a vaskocsit, hiszen éppen az ablaka előtt állt meg.
- Hé, bácsi! Nem adná el azt a kocsit? - kérdezte az ördög az öregembertől, azazhogy Jánoskától.
- Minek az neked, öcsém? - kérdezte Jánoska öreges, reszkető hangon.
- Meg akarom fogni valahol Jánoskát, és ebbe a vaskocsiba zárnám. A lovak közé csapnék, azok meg elvinnék a pokol kilencedik bugyrába.
- Aztán miért haragszol olyan nagyon arra a Jánoskára? - faggatta az álruhás Jánoska az ördögöt.
- Mert mindenemet ellopta. A végén még engem magamat is ellop a gazember - mérgelődött az ördög. - Na, adja vagy nem adja?
- Adom, öcsém, hogyne adnám, ha jól megfizeted. Sőt el is viszlek Jánoskához. Tudom, hol van - mondta az álruhás Jánoska. - Odaviszlek, megfogod, aztán azt csinálsz vele, amit akarsz.
Megegyeztek. Az ördög egy zsák aranyat dobott föl a bakra, ő maga pedig urasan hátraült az ülésre. Jánoska csak erre várt. Megnyomott egy gombot, és a vastető hirtelen becsukódott az ördög fölött. Fogoly volt a gézengúz.
Jánoska ekkor levette álszakállát, ledobta ócska kucsmáját. Az ördög rémülten ismerte föl a kocsisban Jánoskát.
- Eressz ki, Jánoska! Neked adom minden vagyonom, csak eressz el! - könyörgött az ördög.
- Nem eresztelek, biz én! Tolvajnak neveztél, megrágalmaztál, most megkapod a fizetséged! - mondta Jánoska.
- Eressz el! Visszaszívom, ha akarod: nem vagy tolvaj - siránkozott az ördög.
- Megmutatlak a királynak, aztán közéjük csapok a lovaknak, és mehetsz a pokol kilencedik bugyrába. Onnan, tudom, nem kerülsz többé emberek közé, te pokolfajzat - mondta Jánoska, és azzal megindult a király városa felé.
A király jót nevetett Jánoska újabb kalandján. Körbecsodálta az ördögöt, mert még soha életében nem látott efféle eleven pokolfajzatot.
Jól kimulatták magukat. Nevettek az ördög siránkozásán. Aztán ezt is megunták. Akkor Jánoska a lovak közé csapott, azok meg vágtatva rohantak az ördöggel a pokol felé. Azóta már oda is értek, az ördögöt meg kocsistul befordították a pokol kilencedik bugyrába. Azóta is ott van, és azóta sem került többé az emberek szeme elé.
Jánoska pedig boldogan élt. Meg is házasodott, és szép gyermekei születtek. Csakhogy már a gyermekei is nagyapák lettek azóta, úgy eljárt az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése