NÉPEK MESÉI
A
MESEMONDÓ SZIKLA
VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA
A KÁTRÁNYEMBER (2. rész, szavak száma: 491)
A nyúl ütésre lendítette a mellső lábát, és akkorát csapott a kátrányemberre, amekkorát csak tudott. De a jobb mellső lába úgy beleragadt a kátrányember testébe, hogy többé nem tudta kihúzni.
- Engedd el a mellső lábamat, mert úgy megcsaplak a másikkal, hogy még! - kiáltotta a nyúl.
A kátrányember meg se moccant.
Erre a nyúl megütötte a bal mellső lábával, de ez is beleragadt a kátrányember testébe.
- Most aztán elég! - kiáltotta dühösen a nyúl. - Ha nem engeded el a lábamat, úgy megváglak, hogy még!
A kátrányember meg se rezzent.
Erre a nyúl belerúgott, amekkorát csak tudott a jobb hátsó lábával, de ez is beleragadt.
- Engedd el, engedd el! - üvöltötte a nyúl most már kétségbeesve. - Úgy beléd rúgok a másik lábammal, hogy még!
A kátrányember szoborként állt ott.
A nyúl belerúgott a bal lábával, ez is mélyen benne maradt a kátrányember testében.
- Ha el nem engedsz - sipította eszeveszetten a nyúl -, nyomban felöklellek a fejemmel. - Ezzel belevágta a fejét, és most már végképp foglyul ejtette őt a mozdulatlan kátrányember.
Félájultan találtak rá másnap reggel a vadak.
Hallottátok volna, hogy kinevették!
- Hahaha! Kedves nyúl uram! Most aztán igazán kíváncsiak vagyunk, lopkodod-e még a vizünket! Ráfektetünk egy fatörzsre, és levágjuk a fejedet.
- Ó, ennek igazán örülök - ravaszkodott a nyúl. - Mindig arra vágytam, hogy levágják a fejemet. Így szívesebben halok meg, mint bármi más módon.
- No, akkor nem vágjuk le a fejedet - mondták a vadak. - Nem ölünk meg úgy, ahogy szeretnéd. Inkább lelövünk.
- Az még jobb - válaszolta a nyúl -, éppen kérni akartalak erre benneteket. Kérlek, lőjetek le!
- Nem, nem lövünk le mégsem - mondták a vadak. Gondolkoztak, törték, törték, törték a fejüket, hogyan is végezzenek vele.
- Majd én megmondom, mit tegyünk vele - mondta végül a medve. - Zárjuk ketrecbe, és etessük, etessük, etessük, ameddig el nem zsírosodik, és olyan kövér nem lesz, mint egy labda, akkor aztán fogjuk meg, dobjuk föl jó magasra, hogy lezuhanjon és szétrepedjen.
- Ó, nagyon kérlek, ne! - jajdult föl a nyúl. - Csak ezt ne tegyétek velem! Mindig attól féltem, hogy így fogok meghalni. Ó, kérlek, találjatok ki bármit, csak ezt ne!
- No, akkor pedig éppen ez lesz a legjobb! - kiáltottak a vadak egyhangúlag.
Bezárták hát a nyulat egy ketrecbe, hordani kezdték neki a jobbnál jobb falatokat: süteményt, lepényeket, cukorkát, mindenféle ízletes eledelt. Lassan-lassan a nyúl kerekre hízott, mint egy labda. Ekkor aztán felvitték a nyulat a hegyoldalhoz, megragadta az oroszlán, megragadta a róka, megragadta a medve, megragadta a majom, aztán lendíteni kezdték előre-hátra, s közben így énekeltek:
Először jó pénzért,
másodszor a vízért,
harmadszor,
hogy felkészülj,
negyedszer, hogy most... repülj!
Azzal aztán hórukk! - fölröpítették a magasba. A nyúl azonban talpra esett, jót nevetett, és így felelt nekik:
Hopp! A nevem Molly. Hopp!
Megkaptok ha megfogtok.
Élni,
futni csuda jó,
ki lesz a fogó?
És már futott is nagy vidáman, és eltűnt a bozótban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése