911. mese...

 

NÉPEK MESÉI
A MESEMONDÓ SZIKLA

VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA

TÖRTÉNETEK A RAVASZ NYULACSKÁRÓL

A RAVASZ NYULACSKA (2. rész, szavak száma: 773)

- A ház mögött a kertben van egy gödör, oda bújj! - tanácsolta a nyulacska. A prérifarkas egy ugrással a kertben termett, s mire a puma a ház elé ért, ő már a gödörben lapult.

- Jó napot, nyulacska! - mondta a puma. - Hol van a róka?

- Jó napot! - válaszolt a nyulacska kicsit sértődötten, mert a puma hangja meglehetősen barát­ságtalan volt. - A róka fönt van a padláson, kukoricát morzsol. Hiszen téged illet az egész termés, nem?

- Persze hogy engem illet! - mondta a puma dölyfösen, és se szó, se beszéd, letelepedett, hogy megvárja a rókát. A nyulacska sértődötten, szó nélkül ült mellette. Kis idő múlva udvariasan mégis megkérdezte:

- Reggeliztél már, puma? Nem volna kedved várakozás közben megenni egy prérifarkast?

- Hol az a prérifarkas? - kiáltott föl mohón a puma, s megnyalta a szája szélét.

- A kertben. Betettem a gödörbe, gondoltam, jó lesz majd neked - mondta a nyulacska készsé­gesen. A pumának azonban esze ágában sem volt egy köszönőszót is mondani, fölpattant, a kertben termett, aztán a gödörhöz ugrott, s nyomban fölfalta a prérifarkast.

- Ízlett? - kérdezte a nyulacska udvariasan.

- Pompás lakoma volt - válaszolt a puma, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy megvárja a rókát.

Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:

- Jön a jaguár! Nem szokott ez téged fölfalni, ha összeakad veled?

- Ha összeakad velem, biztosan fölfal - mondta a puma, s nézte, hogyan menthetné az irháját. A kunyhóból azonban csak az ajtón át menekülhetett volna, az ajtóban meg ott állt már a jaguár.

- Bújj el gyorsan a prémtakaró alá! - buzgólkodott a nyulacska. - Jól lapulj meg alatta, nehogy a jaguár meglásson!

A jaguár már az ajtóban állt s megkérdezte:

- Hol van a róka?

A nyulacska most egy csöppet sem sértődött meg.

- Jó napot, jaguár! - köszönt szép illedelmesen. - A róka a padláson van, morzsolja a kukori­cát, amivel adósod.

És még mielőtt a jaguár elhatározta volna magát, hogy leüljön-e, és úgy várja be a rókát, a nyulacska így kedveskedett:

- Nem akarsz reggelizni? Nem volna kedved egy pumát megenni?

- Hol az a puma? Ide vele! - mondta a dölyfös jaguár.

- Ott lapul a prémtakaró alatt - mondta a nyulacska; a jaguár meg ugrott egyet, félrerántotta a prémtakarót, s egykettőre fölfalta a pumát.

- Ízlett? - kérdezte a nyulacska udvariasan.

- Jóllaktam - mondta szárazon a jaguár, s letelepedett a kunyhó közepén, hogy ott várja meg a rókát. Úgy elterpeszkedett, hogy a nyulacskának már nem jutott hely, kiállt hát az ajtó elé.

Kis idő múlva bekiáltott a kunyhóba:

- Vadász tart errefelé! Nem félsz, hogy tiszteletlenül bánik majd veled, jaguár?

- De bizony félek! - mondta haragosan a jaguár. - Ahányszor az útjába akadok, mindig agyonlő!

- Bújj hát el gyorsan a folyóparton, a salátafa ágai között! Ott biztonságban leszel, alhatsz is, fölébresztelek, ha elment a vadász!

A jaguár fölugrott a salátafa lombjai közé, s alighogy kényelmesen elnyújtózkodott egy erős villás ágon, beköszönt a vadász:

- Jó napot! Hol van a róka?

- Jó napot! - mondta a nyulacska. - A róka fent van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked. Ha meg akarod várni, esetleg vadászhatnál közben! Nem volna kedved jaguárt lőni?

- Hol az a jaguár? - kérdezte a vadász, és a puskája után kapott.

- A folyóparton, a salátafa ágai között lapul, az állatok miatta nem mernek vizet inni!

- No, majd én becsületre tanítom! - mondta a vadász, azzal a salátafa alá ugrott, s lelőtte a jaguárt, utána lenyúzta a bőrét, s a nagy igyekezetben ki is ment a fejéből a róka meg a kukorica.

Az erdő állatai között sok szó esett arról, hogy a fortélyos nyulacska hány meg hány társuk vesztét okozta. El is határozták, hogy bosszút állnak: elpusztítják a nyulacskát. Mikor ennek hírét vette a nyulacska, elköltözött a folyó túlsó partjára, ott épített magának házat, de olyat, hogy annak a padlója alá egy nagy gödröt ásott. Ebben a gödörben élt nappalonként, éjszakán­ként meg előbújt, s a folyóparton játszadozott, ugrándozott a holdfényben.

Akkor az állatok így szóltak a csörgőkígyóhoz:

- Legközelebb, mikor este megint kint játszadozik, ugrándozik a holdfényben, te csússz be a házába, onnan meg a padló alá, a gödörbe, s mikor majd hazamegy, fojtsd meg!

Következő este a csörgőkígyó el is bújt a nyulacska házában. Az meg mikor már eleget játsza­dozott, ugrándozott, visszament a házához. Nyomban érezte, hogy valami nincs rendjén. Jó hangosan így szólt hát:

- Van valaki a házamban? Lehetséges, hogy valaki van a házamban? Nincs valaki a házam­ban? Megtudom én mindjárt, hogy van-e valaki a házamban! Mert ha nincs bent senki a házam­ban, majd válaszol nekem, ha meg van bent valaki, hát néma marad!