NÉPEK MESÉI
A
MESEMONDÓ SZIKLA
VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA
TÖRTÉNETEK A RAVASZ NYULACSKÁRÓL
A RAVASZ NYULACSKA (1. rész, szavak száma: 631)
Volt egyszer egy róka. Volt annak a rókának egy darab földecskéje, kukorica termett rajta. A róka éjjel-nappal őrizte a kukoricáját, s aztán, még mielőtt beérett volna, eladta. Aztán újra meg újra eladta a lábon álló kukoricát, eladta az erdő minden állatának. Mikor végre beérett a kukorica, a róka letördelte, hazavitte, hogy majd a hátsó pitvarban megszárítja. De ekkor már szánta-bánta, hogy a kukoricáját annyiszor eladta, szerette volna megtartani az egészet, csakhogy nem tudta, mit füllentsen azoknak az állatoknak, akik megvették tőle. Ahogy törte a fejét, arra jött a nyulacska.
- Jó napot, róka! - mondta udvariasan. - Mit csinálsz?
- Nem csinálok én semmit - mondta a róka. - Nem csinálok semmit, csak gondolkozom, mitévő legyek. Mert tudod, eladtam a kukoricámat, de még hányszor eladtam! De ez már régen volt, azóta meggondoltam a dolgot, szeretném magamnak megtartani a kukoricát. De mit csináljak azokkal, akik megvették?
- Ha feleségül veszel engem, megszabadítalak tőlük - mondta a nyulacska.
A róka nyomban feleségül vette a nyulacskát. A nyulacska leült a ház elé, a róka meg fölment a padlásra, és elkezdte morzsolni a kukoricát.
Megérkezett a svábbogár.
- Jó napot, nyulacska!
- Jó napot, svábbogár!
- Hol van a róka? - kérdezte a svábbogár.
- Fönt van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked.
- Igazán?
- Addig is kerülj beljebb - mondta a nyulacska.
Alighogy a svábbogár belépett, közeledett a tyúk.
- Jön a tyúk! - mondta a nyulacska. - Nem félsz, hogy megesz téged, ha itt talál?
- Jaj! - rémült meg a svábbogár. - Egész biztos, hogy bekap, ha meglát!
- Bújj hát el! - kiáltott rá a nyulacska. - Bújj el a tehénlepénybe!
A svábbogár megfogadta a nyulacska tanácsát. Alighogy elbújt, belépett a tyúk, és köszönt:
- Jó napot, nyulacska!
- Jó napot! - válaszolt a nyulacska.
- Hol van a róka? - kérdezte a tyúk.
- Fent ül a padláson, és morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked - válaszolt a nyulacska.
- Igazán?
- Kerülj beljebb - mondta a nyulacska. - Nem akarnál közben megenni egy svábbogarat?
- Szívesen - mondta a tyúk. - Hol az a svábbogár?
- A tehénlepény alatt. Keresd csak meg!
A tyúk kereste, meg is találta, be is kapta, le is nyelte a svábbogarat.
- Ízlett? - kérdezte a nyulacska barátságosan.
- Ízlett bizony! Pompás lakoma volt - mondta a tyúk, s leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát.
Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:
- Nézd csak! Jön a prérifarkas! Nem fal az föl téged, ha itt talál?
- Dehogynem fal föl! - jajgatott a tyúk, s rémülten csapkodott a szárnyaival. - Valahányszor meglát, mindig fölfal!
- Bújj el gyorsan! - kiáltott rá a nyulacska. - Nézd, ott a sarokban jó magas a fű!
Rohant a tyúk, elbújt a magas fűben, s alighogy lekuporodott, belépett a prérifarkas.
- Jó napot!
- Jó napot, prérifarkas! - válaszolta a nyulacska.
- Hol van a róka?
- Fent van a padláson, morzsolja a kukoricát, amivel tartozik neked.
- Vagy úgy! - mondta a prérifarkas, s azzal se szó, se beszéd letelepedett, hogy megvárja a rókát.
- Nem vagy éhes? - kérdezte a nyulacska. - Míg a kukoricára vársz, nem ennél meg egy tyúkot?
- Dehogyisnem! - lelkendezett a prérifarkas. - Hol az a tyúk?
- Ott kuporog a magas fűben, keresd csak meg!
Fölpattant a prérifarkas, kereste, meg is találta, föl is falta a tyúkot.
- Ízlett? - kérdezte a nyulacska barátságosan.
- De ízlett ám! Pompás lakoma volt! - mondta a prérifarkas, s megnyalta a szája szélét, aztán leült a nyulacska mellé, hogy megvárja a rókát.
Kis idő múlva megszólalt a nyulacska:
- Jön a puma! Nem fal az föl téged, ha itt talál?
- De bizony fölfal! - mondta a prérifarkas, s körülnézett, hol bújhatna el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése