A szegény ember lánya meg a béka (Szavak száma:304)
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl,
volt egyszer egy szegény ember. Olyan szegény volt, hogy egy héten
csak egyszer evett. Nagyon unta már a szegénységet, törte a fejét
éjjel-nappal, mitévő legyen. Volt ennek a szegény embernek egy
lánya is, egy kutyája meg egy macskája is. Egyszer, amint a lánya
ott játszik a tó partján, egy béka ugrik a tóba mellőle. Csakhogy
az ügyesebb volt, elkapta a béka hátsó lába kiskörmét. Sírt-rítt a
béka, hogy engedje el, de a szegény lány inkább hazavitte.
Nagyon megörült a szegény ember, igen tetszett neki a béka,
naphosszat csodálták, csak azt nem tudták eltalálni, mit adjanak
neki enni. Nem volt egyebük, mint száraz kenyér, tört a lány belőle,
megetette. Hát, uramfia, olyan nagyra nőtt a béka, mint a kemen-
ce! Erre már gondolkodóba estek, megijedtek tőle nagyon.
— Meg kéne ölni.
— Nem tudjuk — mondta a lány. Hát ahogy így beszélgettek,
egyszer csak megszólal a béka:
— Hozzátok fel a pincéből a bort!
Hozta volna a szegény ember, csakhogy nem volt neki bora.
— Lenyellek benneteket, hogyha nem adtok bort, kenyeret meg
szalonnát!
— Jaj, irgalmazz! — könyörgött a békának a szegény ember. —
Nincs nekem borom, se kenyerem, se szalonnám, adnék, ha volna!
— Dehogy irgalmazok! Lenyellek benneteket kutyástul, macs-
kástul! — Erre hamm, be is kapta mindet.
Tele gyomorral elindult a tóhoz. Beleugrott. Olyan nagy hullá-
mot csapott, hogy elöntötte mind a házakat. Fájt a béka hasa ke-
gyetlenül, kínjában lenyelt a tó fenekéről egy aranygolyót, és ki-
feküdt a partra. Olyan forrón sütött rá a nap, hogy kipukkadt a
hasa.
A szegény ember meg nagy boldogan jött ki belőle, hozta a lá-
nyát, kutyáját, macskáját meg az aranygolyót. Az volt az első dol-
ga, hogy azon túladjon. Dúsgazdagon ment haza.
Ha az aranygolyón túl nem adtak volna, az én mesém is tovább
tartott volna.
Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése