891. mese...

 

Attila kardja (Szavak száma: 797)

 
Mikor Atillának a kardja leesett az égből, bódéjával (= marko-
latjával) esett lefelé, aztán lement annyira, hogy nem láthatta meg
senki sem. Aztán a gulyásának 3 éves jószága, vemhes jószága
sántított. Nézi, hát látja, hogy folyik a vére, arra ment, hát látta,
hogy véres a kard is. A botjával kiásta, aztán Átillának átadta,
ezzel volt Atillának olyan ereje, hogy az egész világon keresztül
ment. Az Úr Isten azzal ajándékozta meg. Azt a kardot eltemették
vele együtt, ma is keresik, de nem találhatják meg.
(Gyála, Szeged-környék, 1880-as évek)
Mátyás király aranyszőrű báránya
Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszön-
tötték egymást. Mondja a burkus király, hogy:
— Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van?
— Igaz — azt mondja —, nekem van a juhaim közt egy arany-
szőrű bárányom, és olyan csobánom van, hogy sosem hazudott.
A burkus király azt mondta:
— Én megmutatom, hogy hazud.
— De — azt mondja Mátyás király — az nem hazud, olyan nincs!
— De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy
muszáj, hogy hazudjon.
Azt mondja Mátyás király:
— Én is fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat
odaadom.
Azt mondja a burkus király:
— Én is odaadom fele országomat, ha nem hazud.
Jó, már kezet fognak, azzal jóéjszakát mond a burkus király és
elmenen onnan más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen
parasztgunyába né, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt.
Fogadja a csobán.
— Isten hozta, király uram!
— Honnét ismersz te engem, hogy én király vagyok?
Azt mondja a csobán:
— Ismerem én a szaván, hogy maga király.
Azt mondja a burkus király:
— Adok én neked sok pénzt, és hat lovat és hintót, add nekem
az aranyszőrű bárányt.
— Jaj — azt mondja —, a világért se adnám, mert felakasztatna
Mátyás király.
Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé.
Haza megy nagy búsan a szállására és ott búsul, és ott volt a
leánya is. Azt mondja:
— Ne búsuljon, mert elmegyek én egy csomó színarannyal és
megcsalom én.
Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy
a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös
a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az
aranyszőrű bárány. Addig a leány, addig incselkedett, beszélt, hogy
megitták a bort, de a leánynak kellett előbb innia belóle, hogy
lássa, nem tett-e valami étetot bele. Olyan kedve kerekedett az-
után a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy véle
háljon, de pénz néki nem kell, mert pénz neki elég van.
Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vele háljon. No
azután azt mondja a leány a csobánnak:
— Nyúzd meg a bárányt és a húst edd meg, mert nékem a húsa
nem kell, csak a bore.
Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak
a borét. No, örvendett az apja is, hogy a leánya meg tudta csalni
a csobánt.
De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon о most
Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza
a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha valamit tud hazudni.
Útközben bészúrta a botját egy féreglikba (egérlyukba) és a kalap-
ját rá tette. Elhátrált tóle, meg neki ment, köszöntötte király uram-
nak. Mondta a király:
— Mi újság a tanyán? — Már a kalapja.
Mondta újra a csobán:
— Ott bizony nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a far-
kas megette.
Mikor azt kimondta, megijedt.
— Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna!
Azzal kivette a botját és hazament ismét a király felé. Ismét
talált egy féreglikat és ismét beletette a pálcáját, rá a kalapját és
köszöntötte király uramnak:
— Mi hír a tanyán?
— Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba.
— Hazudsz — azt mondja a király —, mert a többi is bédöglött
volna.
Ismét kivette a pálcát és ment hazafelé. Harmadszor is talált
egy féreglikat, belétette a pálcáját, rá a kalapját és köszöntötte
király uramnak.
— Mi újság a tanyán?
— Ellopták az aranyszőrű bárányt.
— Te hazudsz — mondta a király —, mert a többit is ellopták volna.
Kivette a pálcáját és tovább indult Mátyás király palotájába és
ott a burkus király a leányával az asztalnál ülnek. No, azután
bémenen és köszönti a két királyt és a leányt is. De már a bőrt
oda vitte volt Mátyás királynak a burkus király és most várták,
hogy hazud-e, mert ha hazudott volna, Mátyás király elvesztette
volna a fele királyságát. Kérdi Mátyás király:
— Mi újság a tanyán?
— Nincs semmi egyéb, mint az aranyszőrű bárányt egy szép
fekete báránnyal felcseréltem.
De volt is Mátyás királynak öröme! Azt mondja:
— Hát hozd be a bárányt.
De azt mondja a csobán:
— Ott középhelyt ül a két király közt.
— Brává* — mondta Mátyás király a csobánnak —, hogy nem
hazudtál, már most néked adom a burkus királynak a fél országát,
amit tőle elnyertem.
— No — mondja a burkus király —, én is odaadom a leányom,
úgy is megkedvelték egymást.
És úgy lett a csobánból burkus király. 

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella