János bá Brassóban (Szavak száma: 465)
Egyszer egy ember elindult Brassóba, mert hallotta, hogy igen
szép város. Föltarisznyáit hát, kezibe vette cifra butyikás botját,
s útnak indult gyalog. Hosszú volt az út Brassóig. Bizony hamar
elfáradt, sokszor leheveredett a fűbe az út mellé. Hát biza ez még
valahogy megjárt' volna, de egyszer fújni kezd istenesen a szél,
pontosan szembe véle. Hogy ne unatkozzék olyan erősen, hiszen
még fele utat se tette meg, előszedi a pipáját, s reá akar gyújtani.
De biza az nem akart meggyulladni az istennek sem. Egyet gon-
dolt, s hátat fordít annak a nyavalyás szélnek, mert mind az oltotta
ki a tüzet. Hát biza így szépen meggyúlt a pipa. Hanem a pipa
elfeledteti az emberrel, hogy hol is van ő. így járt János bá is, mert
így hívták ezt az embert. így biza, mert mikor megfordult, hogy
meggyújtsa a pipáját, hát biza utána elfelejtett visszafordulni, így
hazafelé folytatta az útját. Kutyagol János bá, de a vidék egy csöp-
pet sem akar változni. Váltig mondogatta ezért, hogy:
— Hát ez a híres Brassó környéke egy cseppet se különb a mi
vidékünknél. — így közeledett a falujához. Most már annyit gyalogolt,
hogy gondolta, hogy most már közel kell legyen az a kutya Brassó!
Hát egyszer csak meglátja a faluja tornyát, s elkiáltja magát:
— Ni, már látom a nagy Fekete Templomot! De hát ez egy csöp-
pet sem különb a miénknél!
Közeledik a faluhoz, de sehogy sem tetszik neki a dolog. Neki
már egy csöppet se tetszik ez a város, tőle beszélhetnek ezeregyig
is! Béér a faluba, s meglát egy embert, mire így szól hozzá:
— Hát mi az, Gyuri koma, te mit keresel itt Brassóban? Menj
haza, mert ez sem különb a Deákné vásznánál!
Az csodálkozva nézett rá, s semmit se mert szólni. Továbbha-
ladva János bá meglátja a bírót, s így szól:
— No, bíró uram, mü es jól megválasztottuk az időt, hogy any-
nyian jöttünk egyszerre Brassóba!
Ez is hallgatott, de már gondolt valamit magában.
Tovább menve János bá megpillantotta a jegyzőt, s most már
csodálkozik is:
— Most már látom, hogy mindenki Brassóba jött, de nem baj,
legalább együtt megyünk haza.
De a jegyző már hallott a bírótól afelől, hogy ennek a János
bának elmentek hazulról, s továbbmenekült. így János bá sértet-
lenül került a felesége háza elé, s mikor odaért, szinte földhöz ra-
gadt a lába a csodálkozástól, amikor meglátta a tornácon a fe-
leségét.
— De már, feleség! Én elhiszem, hogy most mindenki Brassóba
jött, de már annyira bolond mégsem vagyok, hogy lehetetlenséget
elhigyjek! Hogy előzhettél úgy meg, hogy mire megérkezem, lefond
a guzsalyat is egészen!?
Nagyot kacag erre a felesége, s megmondta, hogy ez nem Brassó,
hanem az ő faluja, csak biztosan nem jó úton indult.
Erősen csodálkozott János bá, de azért itthon maradt, s többet
nem hitt el senkinek semmit.
Ha nem hiszik, járjanak a végére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése