A szürke ló (Szavak száma: 313)
Egyszer volt egy molnár, s annak volt egy szürke lova. Mindig
egyedül őrölt ez a ló. Megunta egyedül őrölni, de a gazdája nem
tudott társat venni neki, mert szegény volt. Egyszer azt mondja a
ló a gazdájának, hogy ő elmegy és keres magának társat. El is
ment, és az erdő szélén talált egy rókalikat és ráfeküdt. Az öreg
róka küldi a fiát, hogy keressen ennivalót. A rókafiú kimegy a
likszádáig, de tovább nem tudott menni a lótól. Visszamegy és azt
mondja, hogy nem lehet kimenni, mert hó van rajta.
— Nem lehet hó, hiszen nyár közepe van — mondja az öreg
róka. — Eriggy ki te, nagyobbik fiam!
Kimegy a nagyobbik rókafiú, de ő is azt mondja, amit az első
fiú mondott!
Ekkor kimegy a legnagyobb rókafiú, de ő sem tud a likszádán
kívül menni.
Végül elindul az öreg róka. Kiér a likszádáig, s lássa, hogy va-
lami fehérlik.
Nem hó ez, hanem ló — mondja a fiának.
Valahogy kimentek és el akarták húzni, de nem tudták. A ló
meg se mozdult, mintha nem élne. Hirtelen eszébe jut a rókának,
hogy van egy farkas barátja. Elmegyen és megkéri, segítsen elvinni
a lovat. El is megy és mondja a farkasnak:
— Farkas koma, találtam egy jó csemegét, gyere hozzuk el! Én
hoztam a házamig, de tovább nem bírom.
Elmennek a róka házához és kérdi a farkas:
— Hogy hoztad idáig?
— A farkam után kötöttem — mondja a róka.
— Kösd a farkamhoz — szól a farkas.
A róka oda is kötötte.
A farkas elkezd erőlködni, de nem bírja. Most hirtelen felszökik
a ló és elkezd szaladni hazafelé. Vitte a farkast a farkánál fogva
és hazáig meg sem állt.
A gazda eloldotta a farkast a ló farkától, megnyúzta, a bőrét eladta
és társat vett a lónak az árával. Azóta a szürke ló nem őröl egyedül.
Ha a szürke ló tovább is egyedül őrölt volna, az én mesém is
tovább tartott volna.
Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában
Felelős kiadó: Dupka György
Felelős szerkesztő: Tirkánics Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése