NÉPEK MESÉI
A
MESEMONDÓ SZIKLA
VÁLOGATTA, SZERKESZTETTE
DÖMÖTÖR TEKLA
TÖRTÉNETEK MÁS ÁLLATOKRÓL
VADLUDAK ÉNEKE
Egy ember fogta egy szép napon a puskáját, és elment, hogy lőjön valamit ebédre. Amint megy, mendegél, egyszerre különös hangot hall föntről. Fölnéz, hát egy nagy csapat vadlúd húz odafönt énekelve:
Le-li-la,
le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la,
le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Fölemelte a puskáját, és lelőtt egyet közülük. A madár énekelve bukott alá:
Le-li-la,
le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la,
le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Hazavitte a ludat, a felesége megsütötte ebédre. Amikor azonban éppen kopasztotta, gyönyörű szárnytollai egyenként kiröppentek az ablakon. Mikor a tűzhelyre rakta a ludat, sülés közben fojtott hangon egyfolytában ezt lehetett hallani:
Le-li-la,
le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la,
le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Mikor megsült, az asszony föltálalta az ételt, a férje fogta a kést meg a villát, hogy felszelje, ismét felhangzott az ének:
Le-li-la,
le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la,
le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Éppen bele akarta szúrni a villát a pecsenyébe, szárnysuhogás, szárnycsattogás hallatszott, és az egész vadlúdcsapat már repült is be az ablakon énekelve:
Le-li-la,
le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la,
le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Mindegyik egy-egy szárnytollat hozott a csőrében, és beleszúrta a tollat az asztalra tett lúdpecsenyébe, aztán kiemelték a tálból, és kiszálltak vele az ablakon át. Énekük meg sokáig visszacsengett a megdöbbent ember és asszony fülében:
Le-li-la,
le-li-la,
jöjj tolla, szállj tolla,
le-li-la,
le-li-la,
jaj, jaj, jaj, szép tolla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése