Pjotr Pavlovics Jersov
A PÚPOS LOVACSKA (3. rész, szavak száma: 18
3)
FORDÍTOTTA RAB ZSUZSA
Hogy
harmadszor jött az este,
Ivánnak kell menni lesre.
Nem törődik semmivel,
ül a sutban, énekel,
fújja rettentő nagy hangon:
„Fénylőszemű, szép galambom!”
Nekiállnak bátyái
cibálni meg kárpálni,
kiabáltak, veszekedtek,
de attól csak berekedtek -
nem akarta érteni.
Végül apja szólt neki
szigorún: „Apád kivánja,
menj búzát őrizni, Ványka.
Kapsz majd borsót meg babot,
cifra képet is adok.”
Ivánt a szó meglágyítja,
köpenyegét kanyarítja,
fog egy karéj kenyeret,
azzal útjára ered.
jár Iván a búzaföldön,
nézdegél, körülvigyáz,
s bokor alá letanyáz,
égen csillagokat számol,
falogat a cipójából.
Ló nyerít fel hirtelen...
Hopp, az őr talpon terem,
kémleli a sötétséget.
Lát egy kancát, csodaszépet!
Mint a tiszta téli hó,
olyan fehér az a ló,
színarany sörénye földig,
ezer fonatban tündöklik.
Felkiált Iván: „No lám,
te vagy a tolvaj, komám?
Ne félj, majd én megnevellek,
mindjárt a hátadra termek!
Aki lop, azt büntetik!”
Nem sokat töprenkedik,
utoléri nagy szaladva,
ló sörényét megragadja,
szökken, és már kerül rá.
Csakhogy fordítva ül rá.
Fiatal volt még a kanca,
szemét vadul szikráztatja,
farát hányja-dobálja,
elzúg a vakvilágba!
Már a mező fölött szárnyal,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése