Pjotr Pavlovics Jersov
A
PÚPOS LOVACSKA (2. rész, szavak száma: 173)
FORDÍTOTTA RAB ZSUZSA
Az
őr elébb imádkozott,
buzgón földig hajladozott,
s szólt: „Erősen őrködtem,
egész éjjel csőszködtem,
tetejébe, nagy bajomra,
eső támadt, vert zuhogva,
a hátamon csattogott,
lám, facsaró víz vagyok!
Valahogyan elmúlt azért,
hazajöttem, nagy baj nem ért.”
Megdicsérte apja: „No,
derék dolog, Danyilo!
Ugyan jó példával jártál,
jól őrködtél, jól szolgáltál,
mit ígértél, megtetted,
nem kell magad szégyellned!”
Megint csak leszállt az este.
indult a középső lesre.
Villát fogott, fejszét fent,
azzal őrhelyére ment.
Csikorgó fagy támadt éjjel,
ugyan elbánt a legénnyel,
vacogtatta a fogát!
Kapta végül az magát,
szomszédasszony udvarába
húzódott be éjszakára,
ott didergett reggelig.
Felkelt a nap, ő pedig
ment haza: „Hé, lustaságok,
a kapunkat kinyissátok,
egész éjjel úgy fagyott,
már azt hittem, megfagyok!”
Testvérei ajtót tártak,
épp a búzacsőszre vártak.
Kifaggatják, rendre rend,
hogy az éjjel mire ment.
Az őr előbb imádkozott,
buzgón földig hajladozott,
s szólt: „Erősen őrködtem,
egész éjjel csőszködtem,
kemény fagy jött éjszakára,
a csontomat is átjárta,
hajnalig hát fáztomban
ugráltam meg táncoltam.
Valahogy kibírtam azért,
hazajöttem, nagy baj nem ért.”
Megdicsérte apja: „No,
derék dolog, Gavrilo!”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése